A komoly kutatómunka jutalma

Városunk szülötte, dr. Wilhelm Imola kapta a L’Oréal–UNESCO A nőkért és a tudományért elismerését

A Székelyhídon született, jelenleg családjával Szegeden élő dr. Wilhelm Imolával, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biofizikai Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk. A kutatóorvos tudományos munkájának elismeréseként szeptemberben elnyerte a L’Oréal és az UNESCO A nőkért és a tudományért elnevezésű magyar ösztöndíját. Az elismerés védnöke a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), és pályázat útján nyerhető el.

– Tudom, hogy három város játszott szerepet eddigi életedben. Mit jelentettek ezek számodra?

– Eddigi életem során tizennyolc évet éltem Székelyhídon, hatot Marosvásárhelyen és tizennyolcat Szegeden. Ebből nemcsak az életkoromat lehet kiszámolni, hanem azt is, hogy már majd negyed százada annak, hogy elköltöztem Székelyhídról. Ez hosszú idő, amely alatt nemcsak én változtam sokat, de Székelyhíd sem ugyanaz a hely már, mint amilyennek én megismertem. Hogy egyetlen példát említsek: új iskola épült, amire valóban szükség volt, így van ez rendjén, de az az épület nem az én iskolám. Székelyhídhoz a múltam köt, a jelent azonban Szeged jelenti a számomra. Marosvásárhellyel kapcsolatban is kicsit hasonlóan érzek: egyre idegenebb a város, pedig életem egyik legszebb időszakát, az egyetemi éveket töltöttem ott. Az orvosi egyetemre egy picit „jobb ötlet híján” jelentkeztem, de ma már örülök a döntésemnek, mert így kutatóként is orvosi, segítői szemmel tudok tekinteni a felmerülő kérdésekre.

– Gyakorló orvosként nem is dolgoztál, hanem az agyi erek működésének kutatójaként kezdted a pályádat.

– Igen, az egyetem elvégzése után a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba kerültem, ahol doktoran­dushallgatóként az agyi erek működésével kezdtem foglalkozni, és 2009-ben szereztem meg a PhD címet. Jelenleg, tudományos főmunkatársként már én irányítom a hallgatók kísérletes munkáját, ami az egyik legszebb feladatom.

– Mi az, amit tudni kell a kutatási területedről?

– Ez a terület egyrészt azért nagyon érdekes, mert az agy rendelkezik a legsűrűbb érhálózattal a szervezetben, mivel nagyon nagy az oxigénigénye. Másrészt az agyi ereknek különleges tulajdonságaik vannak, amelyek képessé teszik őket arra, hogy kialakítsák az úgynevezett vér-agy gátat. A vér-agy gátnak az a szerepe, hogy megvédje az agyat a káros anyagokkal szemben. Kutatásaink során különböző agyi folyamatokat vizsgálunk, mint a gyulladás, az öregedés vagy az áttétes agyi daganatok kialakulása. Ez utóbbi a fő kutatási témám, amelynek klinikai jelentősége abban áll, hogy nagyon súlyos kórképről van szó, amelynek kialakulásáról nagyon keveset tudunk. Tudományos szempontból az az egyik legfontosabb kérdésünk, hogy hogyan képesek a daganatos sejtek áttörni a vér-agy gátat, majd hogyan tudnak szaporodni az agyi környezetben, az erek közelében.

– Tudományos munkádnak a közelmúltban jelentős elismerésben volt része, amihez gratulálok. Mit jelent számodra ?

– A L’Oréal–UNESCO a nőkért és a tudományért díj egy óriási megtiszteltetés a számomra, hiszen egy komoly szakmai elismerést jelent nemcsak nekem, hanem az egész csoportnak. A kutatómunka ugyanis „csapatsport”, ezért nagy köszönettel tartozom a Neurovaszkuláris Egység Kutatócsoport minden tagjának a közös sikerekért, külön kiemelve a férjemet, Krizbai Istvánt, akire mindig számíthatok mind a szakmai, mind a magánéletben. Ami a díjnak egy külön pozitívuma, ami nekem nagyon sokat jelent, hogy megnyitotta annak a lehetőségét, hogy szélesebb körben is ismertessem a munkánkat, ezáltal talán elérhetőbb közelségbe hozzam az emberekhez a tudományt. Ez az elismerés kifejezetten a női tudósokat díjazza, elismerve azt, hogy a hölgyek is képesek értéket teremteni ezen a korábban inkább férfiak által művelt területen. Az idők azonban változnak, egyre több a női kutató, és lassan a vezetői pozíciókban is csökken a férfi dominancia.

– Hogyan lehet összeegyeztetni a kutatómunkát és a családi feladatokat?

– A kisgyermekneveléssel otthon töltött idő, és ezáltal a munkából való kiesés, továbbra is elsősorban a nőket hátráltatja, azonban egyre elterjedtebbé válnak azok a családmodellek, ahol a háztartással kapcsolatos gondokat a házastársak igyekeznek minél egyenlőbben elosztani. Én ebből a szempontból is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen akkor sem estem ki a kutatómunkából, amikor két évig itthon voltam a lányommal. Egyrészt sok segítséget kaptam a férjemtől, másrészt jelenlegi feladataim inkább a számítógép elé kötnek, és ezek otthonról is végezhetők.

– Miben állnak ezek a feladatok?

– A csoport eredményeinek kiértékelése, összefoglalása, tudományos tanulmányok írása, doktorandusz hallgatóim irányítása, valamint a kutatás finanszírozásához szükséges pályázatok írása.

Ruparcsics Judit Csilla

Dr. Wilhelm Imola

59 nemzetközi szakcikk és három könyvfejezet szerzője, melyekre körülbelül 1500 hivatkozást kapott. Vezető kutatóként öt kutatási pályázat fűződik a nevéhez. 2008-ban Dr. Joó Ferenc Alapítvány az Agykutatásért díjban, 2013-ban Akadémiai Ifjúsági Díjban, 2012-ben és 2016-ban Bolyai János kutatói ösztöndíjban részesült. A Szegedi Tudományegyetemen részt vesz a graduális és posztgraduális képzésben, több szakdolgozati és diplomamunka, illetve PhD-hallgató témavezetője. 2020 óta a Szegedi Tudós Akadémia SzentGyörgyi mentora, 2021-től 2023-ig az NKFIH Idegtudományok zsűri szakértői csoportjának tagja. Fontosnak tartja a tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő tevékenységet: 2014 óta Kutatók Éjszakájának, 2018 óta az Agykutatás Hetének előadója.