Beszélgetés Péli Mária nyugalmazott fizika szakos tanárnővel

Mosolygós, szeretetteljes arc nyit ajtót nekem azon a napon, amikor fölkerestem, és mint a mesében, „egy életem, egy halálom, a próbát én kiállom…” elbeszélgessünk arról az életútról, amit Péli Mária nyugalmazott székelyhídi fizika szakos tanárnő mondhat a magáénak.

Barátságosan tessékel be otthonába, és szemmel láthatóan zavarban is van, amikor elmesélem látogatásom célját.

Marika nénit mindig egy határozott, céltudatos embernek ismertem, de most elpirul és elérzékenyül, mert szerénysége tiltja, hogy másképp viselkedjen.

Zavarban van, hiszen nem szokott hozzá, hogy ilyen jellegű látogatásokat tudjon a hétköznapjaiba.

Beszélgetünk. Elmeséli, hogy 1967-ben férjhez ment és 1968-tól korkedvezményes nyugdíjba vonulásáig (1999) Székelyhídon tanított. Ide kötötte a munka, ide kötötte a család, az élet.

Elmélázva meséli, hogy visszatekintve nem volt egyszerű élete. Az akkori politikai viszonyok, a hatnapos munkahét, a család, nem volt egyszerű feladat. Különböző szakkörök az iskolában, mozifelelősség, változatosabbnál változatosabb pionírfoglalkozások, családlátogatások színesítették a rendszerváltozásig a pedagógusi munkáját.

Megfelelni és helyt állni, ezt érzem, hogy ez hajtotta ezt az állandóan mosolygó embert. Megküzdeni az állandó napi feladatokkal, úgy az iskolában, mint otthon – helyt állni mint osztályfőnök és tanár, gyerekeket nevelni, mint anya és feleségnek is lenni. Nem volt egyszerű!

Munkáját élete párja segítette, aki maximálisan elfogadva felesége hozzáállását az élethez, támogatta, segítette a pályán. Megtalálták egymást, mint zsák a foltját.

Marika néni azt is elmeséli, hogy milyen visszajelzéseket kap volt tanítványairól. Van olyan, aki az ő hatására szintén a tanári pályát választotta, de olyan is van, aki külföldön kutatói munkakörben dolgozik. Hát kell ennél több igazolás az élettől?!

Amikor a családról mesél, a szeretet még inkább árad a hangjából!

Nagyon büszke két gyermekére és a csodálatos hét unokára. Gyermekei szép, de küzdelmes úton törtek előre a szakmai pályán. Unokái úgy az iskolában, mint sportolókként is megállják a helyüket.

A társ hiánya megpecsételte az életét. Férje volt az, aki mellette állt, ő volt az, aki segítette a munkáját, maximálisan helyt állt, amikor arra volt szükség, és most a biztonságot nyújtó szeretett ember másutt vár rá.

Ha az oktatási módszeréről mesél, akkor elhangzik a kulcsmondat: „Csend az alapja a tanításnak!” Mert a csend és a rendszer azok a dolgok az ember életében, ami nélkül lehetetlen teljes életet élni.

Nyugdíjas napjai ugyan olyan rendszerszerűen telnek, mint aktív dolgozó korában. Tartja a kapcsolatot a kolleganőkkel, olvasgat, rejtvényt fejt, mert a szellemi frissesség az nagyon fontos számára, és a kertészkedés is meghatározó tevékenység a hétköznapjaiban.

De mi az, ami éltet és erőt ad, úgy az aktív szolgálati időben, mint a nyugdíjas hétköznapokban?

A válasz egyszerű: a szeretet!

A szeretet az, ami meghatározta az egész életét Marika néninek.

Szeretet a társ irányába, szeretet a gyerekek irányába, a diákok, unokák irányába.

Marika néni hozott valamit magával, valamit átadott magából mindenkinek.

A szeretetet, hiszen „szeretet nélkül nincs tanítás”, vallotta és vallja mind a mai napig.

 

 

Ér hangja