Beszélgetés Nagy Botonddal, a helyi pálinkakultúra gondozójával és prémiumminőségű párlatok készítőjével
Mondhatjuk, amibe belefog a székelyhídi származású Nagy Botond, azt sikerre viszi. Volt már cégtulajdonos, világhírű sportfavágóként mindenki ismeri a nevét, és most a pálinkakészítés világában is komoly hírnévre tett szert. Ő a helyi Zekulhyda márkanév megalapítója.
– Az Érmellék közismerten borvidék, finom szőlőnedűiről vált híressé. Miért épp a pálinkára esett a választásod?
– Alkalmanként nagyobb ünnepségeken vagy a családban jeles napok alkalmával az ember meg-megiszik egy-egy pohár pálinkát. Az elfogadott vélemény pedig az, hogy a pálinka jó erős, ütős és büdös kell legyen. Szíverősítő, így is szokták viccesen emlegetni. Nos, miután máshol először kóstoltam prémiumpálinkát, elgondolkodtam azon, hogy vajon mi miért nem tudunk hasonlót készíteni?
Ezután kezdtem beleásni magam a témába. Rengeteg anyagot elolvastam és „Doktor” Google – mindannyiunk jó barátja – megannyi buktatóval is szolgált, míg a saját káromon megtaláltam a hiteles forrásokat és a tapasztalat gyümölcsei be nem értek.
– A személyes kutakodás után gondolom, komolyabb tanulmányokat is elvégeztél a témában. Melyek voltak ezek?
– Természetesen a tapasztalatok szerzésében nagy segítségemre szolgált az Ongán (Miskolc mellett található település – szerk. megj.) elvégzett pálinkabírói tanfolyam. Itt rendezik meg Kelet-Közép-Európa legnagyobb és legrangosabb pálinkaversenyeit, tehát a legjobb helyen szereztem a tanulópénzt. Jelenleg Perkátán (Budapest melletti település – szerk. megj.) végzek egy pálinkafőzői képzést, amely szintén nagyon sok pluszt ad hozzá az eddig megszerzett tudásomhoz.
– Miért épp Magyarországot választottad, hogy tovább képezzed magad a témában? Romániában nincsenek hasonló jellegű lehetőségek?
– A magyarok nagyon magas szintre emelték a pálinka kultúráját. Olyannyira, hogy az Európai Unió által levédették a pálinka kifejezést is, amit csak nekik áll jogukban hivatalosan használni. Tehát mi a pálinkát, csak pălincăként vagy párlatként említhetjük, használhatjuk hivatalos körökben. A pálinkából nagyon okosan hungarikumot csináltak, ezért nem véletlen, hogy a legrangosabb versenyek és a legjobb párlatok mind magyar illetőségűek. Nálunk Romániában pályázatokat sem lehet alkoholra készíteni, ami megint igencsak visszaveti a hazai pálinkakultúrát.
– Van-e valamilyen műhelytitok vagy néhány elárulható alapigazság, amit figyelembe kell venni, ha prémiumminőségű pálinkát szeretnénk készíteni?
– Véleményem szerint nem kell, hogy titkok létezzenek, mert aki titkolózik, az nem halad előre. A hangsúly a szakértelmen és a gondosan megválasztott lépéseken van. A legelső és legfontosabb lépés az, hogy csak kiváló minőségű gyümölcs kerülhet a leendő párlatba. Nincs rothadt, penészes vagy sérült gyümölcs, mint ahogy régen a legtöbbször nagyszüleinktől láttuk: „pálinkának jó lesz az, fiam”. A régi paraszti bölcsességből sokat tanulhat az ember, de nem a pálinkakészítésnél. Ott eléggé rossz útra siklottak elődeink. Az nem lehet hagyomány, hogy hibásan dolgozunk. Ezért a legfontosabb dolgunk, hogy kijavítsuk a hibásan rögzült tradíciót. Mi minden gyümölcsöt megmosunk, kimagvazunk és a szárat, leveleket, a birsről a szőrt eltávolítjuk. A második alapelv az, hogy egy jó párlatba sem cukor, sem aromák nem kerülhetnek, mert elveszti az értékét, ízét. Egy prémiumminőségű pálinkának hoznia kell a gyümölcs ízét, aromáit. A harmadik ponton kerül elő a szakértelem – az időzítésnél. Mert nem egész nyáron át a diófa alatt kell erjeszteni a leendő párlatunkat, hanem minden gyümölcsnek pontos erjesztési ideje van. Néhány esetben szinte órára pontosan kell dolgoznia az embernek.
A legutolsó lépés pedig a szétválasztás, ahol az elő- (rézeleje) és utópárlatot kell különválasztani a középpárlattól, a pálinka lelkétől. Ez az a pont, amely igazán neves pálinkakészítővé tesz valakit, ahol megmutatkozik az igazi tudás, és ezen a szinten készülnek a valódi prémium párlatok.
– Milyen versenyeken sikerült már bemutatkozni, a tudásod megcsillogtatni?
– A legelső versenyen, Létavértesen csak oklevelet kaptam, de rengeteget tanultam. Bekerültem ebbe a kicsi, szűk körű családba, amelyben mindenki ott segít a másiknak, ahol tud. Nekem az első verseny után a pálinkabírák szakszerű véleménye adta meg a lendületet, hogy továbblépjek a témában és fejlődni tudjak. Majd következtek a neves versenyek Gyulán (Brillante), Ongán, ahol már az is nagy szónak számít, ha az ember érmet tud hozni, legyen az akár csak egy bronz is.
Engem azonban nem olyan fából faragtak, hogy megelégedjek egy bronz- vagy ezüstéremmel. Mindenben a legjobbat szeretném magamból kihozni, így folyamatosan azt kutattam, hogy vajon mit rontok el, mi hiányzik az aranyhoz? A kapcsolattőke, amit idővel kialakít az ember, a versenyeken nemcsak párlatokkal, hanem a pálinkabíraként való részvételek, mind olyan többlettudással vérteztek fel, ami segített abban, hogy beérjen az aranyérem.
– Hogyan született meg a helyi márka, a Zekulhyda?
– Kezdetben a párlataim a Favágó könnye néven szerepeltek a versenyeken. Azonban egyre érett bennem az elhatározás, hogy ez a név, bár utal a másik nagy szerelemre az életemben (sportfavágás), mégis annyira általános, hogy igazából bárhonnan származhatna a világból.
Valami olyat szerettem volna megalkotni, ami kiemeli a helyi jelleget, felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a párlatok bizony az Érmellékről, Székelyhídról származnak. Ekkor jött Bokor Ferenc barátom kitűnő ötlete, hogy legyen a név Zekulhyda, településünk 1200-as évekbeli elnevezése. Később pedig megszületett a vár mint jelkép ötlete, ami tökéletesen beleillett az arculatba. A tervezés több részletben: helyi, majd nemzetközi vizeken történt. Végül az i-re a pontot, vagyis a végleges formát egy kiváló, sepsiszentgyörgyi származású, Nagyváradon élő grafikus, Németh László tette fel, aki a párlatok címkéit tervezte.
– Mi adja meg a Zekulhyda párlatok egyedi jellegét?
– A legelső és legfontosabb szempontunk a nem minden áron való eladás és termelés. Igyekszünk puhatolózni a piacon, hogy mi az, amit el lehet adni, mire van igény, emellett pedig egyedi arculatot kialakítani. Nagyon fontos, hogy a párlatok készítésénél igyekszünk helyi gyümölcsökkel dolgozni és csak a legszükségesebb dolgokat máshonnan beszerezni. Így a párlatok szinte 80 százalékban helyi termelőktől származó gyümölcsökből készülnek. Külön büszkeséggel tölt el, hogy a tavalyi év októbere óta Bihar megyében egyedüli hivatalosan bejegyzett főzdeként működünk, ahonnan zárjeggyel ellátott párlataink kerülnek ki.
A második fontos szempont, hogy igyekszünk védjegyet hagyni. Tehát amellett, hogy mi is készítünk hagyományos barack- és szilvapárlatot is, nem ezeken van a fő hangsúly. Hanem például a helyi szőlőfajtákból készült párlatokon (bakator, királyleányka), melyek úgymond a névhordozó, zászlós párlataink is. Mindezek mellett minden különlegességre nyitottak vagyunk. Készítünk párlatokat zellerből, vadmeggyből, borókából, málnából, és most előkészületben van egy új sörpárlat, amely ügyében már folynak a megbeszélések egy sörgyártó céggel.
– Milyen távlati terveid vannak?
– Terv, az rengeteg van – és hála Istennek az érdeklődés is egyre nagyobb a márka körül. Prémiumpárlatról beszélve az árak nem minden pénztárcához szabottak. Örömmel látom azonban, hogy a hétköznapi emberek körében is egyre népszerűbb, hogy alkalmakra, születésnapokra, névnapokra, nem a bolt polcairól emelnek le egy ismertebb nevű italt, hanem inkább megkeresnek minket, hogy vinnének valami helyit, mert az személyesebb. Igazából a márka megalkotásánál ez is volt az egyik legfőbb cél, és úgy tűnik, kezdenek beérni a munka gyümölcsei. Párlataink beszerzésében, megismerésében nagy segítséget nyújt az epalinca.ro oldal létrehozása és folyamatos fejlesztése is, mely tágabbra nyitotta számunkra a lehetőségek kapuit.
Az egyszerű embereken kívül egyre több cég veszi fel velünk a kapcsolatot. Az előbb már megemlítettem egy sörgyártó céget. Azonban tervben van még egy kézi készítésű csokigyártó céggel való kapcsolat is, akik párlatainkkal készült bonbonokat készülnek piacra dobni és a párlatokkal készült szaloncukor ötlete is felmerült.
Az egyik legnagyobb terv pedig az, hogy a gasztronómiai világban is megvessük a lábunk, hisz nagyon sok helyen használnak gyümölcs-, zöldségpárlatokat a világkonyhában. A hegyközszentmiklósi Hegyköz-Ér Panzió étlapján már szerepelnek a párlataink és tárgyalások folynak több nagyváradi prémiumvendéglővel is, akiknek az étlapjára szeretnénk felkerülni. Nem a minden áron való eladás a lényeg, hanem az, hogy ki tudjuk választani a legjobb lehetőségeket és élni tudjunk velük. Ennek az egésznek nem szabad csak az anyagiakról szólnia – a legfontosabb, hogy legyen benne lélek. Ettől válik működőképessé, hitelessé ez az üzlet.
Írta: Ványa Blanka
Vélemény, hozzászólás?