„Kincskereséssel” egybekötött nagyon jó hangulatú természetjárás

 

Pádison szervezték meg idén a Petőfi-líceum nyári vándortáborát augusztus 8–12. között. Az első érmelléki, majd a második hegyközi GPS-es túrát nagy ugrás követte, így némi átszervezésre volt szükség. A vándortábort az alaptáboros, napi túrás megoldás váltotta fel, a laza cipőt túrabakancsra cseréltük, a résztvevők létszámát felnyomtuk harminchétre. Nagyban játszottuk a geocaching játékot is (ennek lényege egy elrejtett láda megkeresése).

 

A Glâvoi-réten legelő birka nehéz napjai akkor kezdődtek, amikor két sárga busz tűnt fel a Pádis szerpentinjein hétfőn valamikor a déli órákban. A diákok a patak mellett ütöttek tábort, főztek egy bográcsost – szerencsére nem bárányból – majd négy csapatra oszlottak, így lettek a zöldek, a kékek, a pirosak és a fehérek, vagyis a szervezők. Utána labdával dobálták egymást és métáztak egy rögtönzött ütővel, így akarták eldönteni, melyik csapat a jobb. A következő napokban reggelente eltűnt a társaság nagy része, csak páran maradtak nedves fát gyűjteni és paprikás krumplit, slambucot főzni.

Kedden egy sziklaszirten legelésztünk rendes zergékhez méltóan, mire valami lesifotósok bukkantak fel a szemközti csúcson, a Csodavár-kilátón. Nem vagyunk szégyenlősek, de örültünk, hogy továbbmentek a Csodavár barlangrendszeréhez, melynek központi bejárata 74 méter magas. Egy kisebb, de meredek bejáraton lementek a mélybe, ahonnan sajnálatunkra ki is jöttek. Visszafele szerencsére nem tudtak háborgatni minket, a köd miatt az orrukig sem láttak.

 

 

 

Szerdán arra lettünk figyelmesek, hogy járatlan úton emberek érkeznek az erdőből és málnát zabálnak alig száz méterre tőlünk – még szerencse, hogy a lovak nem málnáznak. Mint megtudtuk, a Boga-kilátó felől jöttek és a Szamos bazár, a Meleg-Szamos forrásvidéke felé tartottak. Elmentek pár hegyi tó mellett, majd az Aragyásza-barlangon átkecmeregve beértek a kanyonba. Ott jégeső várta őket, de kemények voltak, esőkabátban tették meg a Szamos bazár körtúrát. Eláztak ugyan elég rendesen, de megcsinálták, és még a betegség is elkerülte őket.

 

 

Csütörtökön már a fél erdő nyomon követte ezt az elszánt csapatot. Egy sas a szemtanúja a cachláda megtalálásának a Galbina (Sárga) kőnél, egy gomba a Focul Viu (Élő tűz) barlangnál találkozott velük, majd a Flóra-réten látta áthaladni őket egy szemfüles szöcske. Később a Galbina-völgyben látta őket néhány hal, akik szerint úgy mentek végig a part mentén láncokba, drótkötelekbe kapaszkodva, mint valami majmok. A Galbina-forrásnál egy kóbor kutya fogadta őket, aki majdnem a táborig követte a kimerült csapatot a hazafele úton.

 

 

Pénteken összepakoltak a hazainduláshoz, azonban egy fagyos fuvallattól megtudtuk, hogy indulás előtt még átéltek néhány izgalmas kalandot a Fekete- és a Jégbarlangban.

A tábort kémlelő birka repesett az örömtől, mikor látta elhaladni a két buszt, ugyanis napok óta nem mert inni a patakból, amiben a táborlakók fürödtek, szinte már migrénje volt a esti tábortüzes éneklésektől és a sok nevetgéléstől. Reméli, hogy a jövő évi tervüket, miszerint összekötik a Bihar- és a Vigyázó-csúcsot, nem valósítják meg.

 

 

Utóirat, néhány dühös kullancstól: köszönjük, Communitas Alapítvány, székelyhídi önkormányzat és Scola Nostra Egyesület, nagyon rendes tőletek, hogy támogatásotokkal ránk szabadítottátok ezt a sok embert. Amint tudjuk, viszonozzuk kedvességetek.

 

ifj. Major Lajos