Új lépéseket tesznek sakkozóink

„Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes.” (André Gide francia író)

Kisebb szorongás után ezzel a gondolattal vágtam neki a cikkírásnak, amikor felkértek kollégáim arra, hogy én számoljak be a Naturantica Egyesület által szervezett sakkversenyről. A sakk egyike ugyanis azon kevés sportágnak, amelyiket nem igazán ismerek. Na azért az alapvető dolgokkal én is tisztában vagyok, ismerem a lépéseket, tudom ki volt Karpov, Kaszparov vagy a Polgár lányok, esetleg Lékó Péter. De, hogy Székelyhídon hol is tart a sakk, azt Nicolae Duţă, a Naturantica Egyesület alapítója és elnöke mesélte el nekem, a munkásotthon dísztermében rendezett karácsonyi sakkverseny ebédszünetében. „Én és az egyesület már az ötödik jelentősebb versenyt rendezzük Székelyhídon. Ez a második amelynek megszervezésében anyagi segítséget biztosított a polgármesteri hivatal, az elsőből bábokat, asztalokat, sakkórákat vásároltunk, melyeknek mindmáig nagy hasznát vesszük. A többi rendezvényt egyesületi és pályázati pénzekből valósítottuk meg, és remélhetőleg a közeljövőben is folytatni tudjuk majd a versenyeket. Távlati terveink közt szerepel a megyei szövetséghez való csatlakozás is, hisz ezáltal már csak egy kis lépés lenne az országos kapcsolat. A mai megmérettetésre érkeztek hozzánk Margittáról, Monospetriből, Pappfalváról, Nagyváradról és környékéről is fiúk és lányok egyaránt. A versenyt svájci rendszerben rendezzük, kilenc forduló után dőlnek majd el a végső helyezések.”
Hogy mi is az a svájci rendszerű verseny? Gyakori módszere a versenyek lebonyolításának a sakkban, illetve más sportokban, ahol nem körmérkőzéses rendszerben játszanak és valahogy össze kell párosítani a fordulókban az egymás ellen játszó játékosokat vagy csapatokat. A rendszer alapelve, hogy minden fordulóban az előzőleg azonos vagy hasonló teljesítményt elért versenyzők kerülnek szembe egymással. Az első forduló kivétel lehet, mert ha a párosítás nem kiemeléses alapon történik, sorsolás dönthet.
A rövid ebéd után kezdődött egy újabb forduló, ebbe pillanthattam be néhány perc erejéig. Hogy nem egy látványsport, azzal eddig is tisztában voltam, ennek ellenére sok kellemes élménnyel gazdagodtam. Mint ahogy Nicu is megemlítette, egy amatőr sakkozó legfőbb motivációja nem nagyon lehet más, mint maga a játék szeretete. Hogy ebben milyen igaza van, az hamarosan ki is derült, érdekes volt megfigyelni a több mint húsz asztalnál ülő párok játék közbeni arcát. A teljes koncentráció mellett csak úgy sugároznak a játékosok, egymást maximálisan tiszteletben tartják, hisz nem ellenségek, hanem ellenfelek ülnek egymással szemben. Egy-egy hiba után néma fejcsóválás, netán egy felszálló sóhaj következik, aztán pedig tovább folyik a koncentrálás, a teljeskörű figyelem.
Voltaire francia filozófus jut eszembe: „A sakk az a játék, amelyik a legtöbb dicsőséget hozza az emberi elmére.” A mostani versenyen a legtöbb dicsőséget a következők szerezték: 8 év alattiak: 1. Major Tamás, 2. Kovács Norbert, 3. Hasznosi Bendegúz; 8–10 évesek: 1. Cosmin Chira, 2. Szegecs Lóránd, 3. Pál Bianka; 10–12 évesek: 1. Eli Madian Puşcaş, 2. Kovács Júlia, 3. Péli Zsombor; 12–14 évesek: 1. Braun Dávid (pontvesztés nélkül!), 2. Kiss Kálmán, 3. Cser Yvette; 14–18 évesek: 1. Paul Iancu, 2. George Chira, 3. Adina Iancu; felnőtt kategória: 1. Cser István (100%-os teljesítmény!), 2. Jakab Benjamin, 3. Sóki Béla.
A felnőtt egyéni verseny alapján csapatvégeredményt is hirdettek. Ebben a házigazda Naturantica végzett az első helyen (soraiban Veres János, Cser István és Nicolae Duţă), megelőzve Monospetri csapatát. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára is székelyhídiak állhattak fel: Sóki Béla, Gardó Ferenc és Forró Mózes. Nem maradhattak el a különdíjak sem, a legfiatalabb versenyző Darius Puiu volt, a legjobb női játékosnak Adriana Anca bizonyult, végül, de nem utolsó sorban a legjobb szenior címet Gardó Ferenc érdemelte ki. Elmondható, hogy a napnak csak győztesei voltak, hisz egy újabb remek sportélménnyel gazdagodott Székelyhíd városa.
A történet itt még nem ér véget, hisz Nicu megkért arra, hogy ki ne hagyjuk a beszámolóból a 77 éves Veres Jancsi bácsi nevét sem (alsó képünkön), aki nélkül kis túlzással nem is létezne székelyhídi sakksport. Ő volt az első városunkban, aki önerőből, majd némi szülői segítséggel (jelképes összegért) próbálta megismertetni és megszerettetni fiataljainkat e nemes játékkal. Nicu és Jancsi bácsi ismeretsége mintegy harminc évre vezethető vissza, közös útjaik viszont négy éve kezdődtek: „Autóstoppolás közben elegyedtünk beszélgetésbe az akkor még Margittán sakkozó Jancsi bácsival – emlékezik vissza Nicu. – Ahogy erről a sportról beszélt, ráébresztett, hogy egy ilyen értéket nem szabad elveszítenünk, így hívtam haza a ma már negyvenegy éve sakkozó és tizenhárom éve sakkoktatói címet kapó mestert. Ha jól tudjuk, ő a megyénkben az egyetlen vidéki oktató, aki ma is 1868 Élő-ponttal rendelkezik.” Jancsi bácsi különböző versenyeken is megmérettette tanítványait: „Egyik legnagyobb sikeremet Magyarországon értem el, a sakkozó magyarok világtalálkozóján. Lakiteleken a margittai csapat keretében a tizenéves Tyukodi Petra és Jermendi Norbert saját kategóriájukban az első helyen végeztek. Majd 2013-ban a székelyhídi Cser István az ifjúsági sakkolimpia Nagyváradon megrendezett megyei szakaszán veretlenül az első helyen végzett. Nicuval és a Naturantica Egyesülettel karöltve továbbra is várjuk a sakkozni vágyókat, hetente kétszer kedden és csütörtökön 16-18 óra között, a városi múzeumban tartunk oktatást. Jelentkezni és időpontot egyeztetni telefonon is lehet a 0741-760053-as mobilszámon” – mondta Jancsi bácsi.
Nem mondom, hogy ezek után elkezdek sakkozni, de miután kis bepillantást nyertem a sakkozók életébe, megváltozott a játékról a véleményem. Ahogy Jan H. Donner holland sakknagymester mondaná: „A sakkot rengetegen játszották. Ezer év alatt lett azzá, ami: kulturális emlékműve az igazság keresésének.”