A húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, ilyenkor emlékezünk meg Jézus feltámadásáról, az emberiség megváltásáról. Mivel tavasszal ünnepeljük, rengeteg szokás fûződik a húsvéthoz még a kereszténységet megelőző időkből. A húsvét ideje állandóan változik, a niceai zsinat (325) óta a napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap. Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére a húsvétot egy negyven napig tartó böjt előzi meg, a nagyböjti időszak, ami húshagyókeddtől húsvét vasárnapjáig tartott. Régen egész nagyböjtben böjtölni kellett, egyáltalán nem ettek húst, a húsos ételek készítésére használt edényeket kisúrolták, és nem vették elő húsvétig.

 

Ma már nem ilyen szigorú a böjt, csak hamvazószerdán es nagypénteken nem lehet húst enni. Hagyományos böjti étel az olajos káposzta, a pattogatott kukorica, amit szabad tûznél rostán pattogtattak. A húsvét előtti vasárnap neve virágvasárnap. Ilyenkor barkát szentelnek a templomban. Ezt a barkát nem szabad eldobni, hanem a néphit szerint, ha nehéz idő van, tûzbe kell dobni, és segít elûzni a vihart.

A bárány helyett nálunk a hagyományos húsvéti étel a sonka, ami nagyszombat reggelére már be volt áztatva. Lassú tûzön kellett főzni, hogy ne legyen sós. A sonka levében főtt meg a kolbász és a tojás is. Megszentelés nélkül senki sem ehetett ezekből. Húsvét reggelén fonott vesszőkosárba tették az egész sonkát, kb. 20 tojást (az egész család részére) meghámozva, üvegben pálinkát, sót, tormát és az elmaradhatatlan fehér kalácsot. Mindezt szép hímzett terítővel takarták le, amit csak erre az alkalomra használtak (ez volt a szenteltes terítő). A megszentelés a templomban történt, ahol minden család megjelent legalább egy ilyen kosárral, és ha valaki tévedésből a más kosarát vitte haza, ugyanide kellett visszavinni kicserélni. Ma is él sok érmelléki faluban az ételszentelés szokása, de már nem visznek egész sonkát, főleg nem pálinkát. A megszentelt ételnek mágikus erőt tulajdonítottak, nem volt szabad eldobni a maradékot csak a tûzbe, a sonkacsontot pedig az ereszbe kellett ütni ( a nádfedél végébe ), hogy a villám ne üssön a házba. A szenteltből enni még ma is ünnepi esemény, olyan, mint a karácsonyi vacsora.

 

 

Másnap, húsvéthétfőn volt a locsolás. A lányok dolga volt a tojásfestés, ami hagymahéjjal, lucernával vagy krepp-papírral történt. Ismert volt már a levelek (bürök, eperlevél) rászorítása is a tojásra harisnyával. A fiúk ugyanúgy, mint most, nem hagyták hervadozni a lányokat, szappanos vízzel (amit ők is krepp-papírral festettek meg ) locsolták meg őket. A lányok festett tojást és virágot adtak a locsolóknak. Locsolni csak reggel lehetett az első harangszóig. A locsolás alapja a víz tisztító, termékenység-varázsló erejébe vetett hit, amiről a locsolóversek szövegei is tanúskodnak.

 

 

Jagos Helén