Portré a Budapestről hazaköltözött, örök újrakezdő Szabó Csongor médiaszakemberről

Többgyerekes, első generációs értelmiségi családban született, de a család 1988-ban Magyarországra szökött. Ott viszonylag korán, 19 évesen munkába állt. Hogy mit csinált? Mindent, szinte bármit: volt zöldséges, újságkihordó, éjjel-nappali közértben eladó, könyvárus, leveles postás, matematika szakos tanár. Mindezek mellett az építőiparban is tevékenykedett. Itt segédmunkástól kezdve építésvezetőig szinte minden beosztásban megfordult. Saját, belsőépítész cégnél is próbára teszi tehetségét, lakásfelújításban, házak restaurálásában, épületgépészként, víz- és központifűtés-szerelőként.


A média forgatagában

Aztán az 1999-es év változást hoz számára is. Látván, hogy rendszeresen sportújságot olvas, felkérik egy kézilabda-mérkőzés tudósítására. Innentől kezdve egyenes út vezet a médiába. A TV3-nál kezd sportriporterként, később sportszerkesztőént folytatja. Kitérőt tesz az újságírás területére is napi-, valamint hetilapoknál. Innen csak egy ugrás volt a rádiózásig eljutni. Egy váltással eljut Budapest XIII. kerületének közszolgálati tévéjéhez is, ahol a főszerkesztő-helyettességig vitte. Ajánlatot kap egy sporttelevíziótól is, melyet viszont visszautasít. Romániában dolgozik internetes újságnak, hetilapnak (bár az itteni roppant alacsony díjazás riasztóan hat rá).
A média világába bekerülve, amint lehetőség akad, továbbképzi magát, igyekszik megtanulni a szakmát. Először a Nemzeti Sport napilap újságíróiskoláját végzi el, majd mikor a televíziózásnál igény merült fel más típusú riportokra is, beleveti magát a tanulásba. A média széles világában minden más egyéb mellett kedvence a hírszerkesztés volt/maradt. A technikának nem sikerült annyira megérinteni az érdeklődési körét.
A véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően kapcsolatba kerül az érmelléki médiával, ahol köztudott, hogy rengeteg kiaknázatlan terület van, és mint ilyen, ez kihívást jelent számára. Ha az anyagi háttér biztosított, ami nem kis feladat, az újsághoz, tv-hez, rádióhoz, ezt lehet jól csinálni és jól is kell csinálni. Akár az is könnyen elképzelhető, hogy eddigi tapasztalatait itt fogja kamatoztatni.

Olvasás és foci: nincs elfecsérelt ideje

Ilyen változatos és pörgő életvitel mellett szabadidejében olvas, ír (!), kacérkodik a sporttal, valamint az idő minőségi eltöltésével barátai vagy egy könyv társaságában. E tekintetben fontos, hogy mindennek legyen célja, építő része, ne maradjon elfecsérelt idő. Az olvasásra úgy tekint, mint a saját külön kis világára, ahol mindent el lehet, illetve el is kell olvasni, még akkor is, ha már az elején kiderül, hogy nem igazán „jó” a könyv. Külön kedvenc írója vagy könyve nem igazán van, bár vannak, akiket szívesen említ meg. Szerencsés eset, ha egy jó könyv párosul egy jó beszélgetőpartnerrel, akivel meg lehet vitatni az élményeket. A jó könyv, a jó film nem feltétlenül kell divatos is legyen – kevésbé ismert alkotások is bejuthatnak/bejutottak a kedvencei közé. A sport művelése mellett (tízéves korától birkózott, majd kézilabdázott, de szinte minden sportágat kipróbált, ám az örök szerelem a labdarúgás maradt) focicsapatot is szervez, amely jó eredményekkel is büszkélkedhet, nemcsak a megnyert kupákkal, bajnokságokkal, hanem a közösségformálás, a közösségkovácsolás terén elért eredményekkel is. Saját bevallása szerint a kispályás foci volt és maradt mind a mai napig a szíve csücske.

Az érmelléki vizeket felfedező horgász

Természetesen a horgászat sem maradhat említés nélkül. Bár a helyi vizeket még csak most fedezi fel, mégis szeretettel beszél a természetes, „vad” körülmények között felcseperedő halak kifogásáról. Ez a hobbi nem csak a Tankárokra vonatkozik, hanem minden olyan helyi vízfelületre, ahol horgászember szívesen mártogatja vízbe a csaliját. Bár eddig főleg társaságban horgászott, most inkább a csend, az egyedüllét teszi ezt az időtöltést „minőségivé”. Ha már csend és magány, akkor szinte természetes, hogy a helyszínt is biciklivel közelíti meg.

Összegzésképpen elmondhatjuk Szabó Csongorról, hogy eddigi élete igen változatos volt, a változások után sokszor kellett mindent elölről kezdenie. Reméljük, hogy az itthoni, gyerekcipőben járó médiában is helyet talál magának, ismét újrakezdve életének egy részét úgy, hogy ebből az itteni lakosok számára is kézzelfogható, szemmel látható eredmények szülessenek. Nagy újrakezdőként mottója az, hogy az éppen aktuális helyén mindent a tőle telhető legjobban tegyen meg. Ez maradjon is így, hosszú és tartalmas életet kívánva, közösségünk érdekében legyen alkalma sokáig és sokat tenni.

Béres Imre