A gondos kertész örvendhet, amikor egy szemzés vagy oltás megfokad és hajtani kezd, hiszen munkáját siker koronázza. Azonban míg az illető gyümölcsfa vagy cserje teremni kezd, még nagyon sok tényező befolyásolhatja a gyümölcsnemesítés sikerességét. Tehát nagyon fontos az, hogy az ősszel beszemzett vagy tavasszal beoltott és növekedésnek indult növényeinket továbbra se hagyjuk magukra, hanem továbbra is figyelemmel kísérjük és gondozzuk azokat.

Melyek a legfontosabb veszélyek?

Szeretném felhívni a figyelmet a legfontosabb veszélyekre, amelyek a friss oltványokat károsíthatják:

– levéltetvek: a frissen hajtott sarjakat, leveleket megtámadják és szívják a fa nedvét;

– gombás betegségek: monília, varasodás, lisztharmat, levélfodrosodás stb.;

– mechanikai sérülések: viharok, erős szél, madarak, egyéb sérülések.

Ezek a veszélyek általában minden gyümölcsfélét érintenek, azonban a frisssen hajtott oltványok különösen érzékenyek ezekre.

Hogyan védekezzünk?

A levéltetvek ellen a vegyszeres növényvédelem a leghatékonyabb megoldás.  Ha szeretnénk szelídebb módszert alkalmazni, akkor használhatunk sört, vagy permetezhetünk szappanos vízzel is. A katicabogarak is jó szolgálatot teszenek, hiszen elpusztítják a levéltetveket.

A gombás megbetegedések ellen réz- vagy kénalapú pertemszerekkel védekezhetünk. Régen a gombásodás ellen rézgálicot használtak, de manapság a kereskedelemben többféle gombaölő szer kapható, amit a növényvédelemben használnak. A fiatal oltványokra a mechanikai tényezők is komoly veszélyt jelentenek, hiszen egy erősebb szél vagy vihar is kitörheti őket, de a madarak vagy más állatok is tudnak kárt okozni a fiatal fákban, cserjékben. Ajánlatos a fiatal oltványokat stabilan hozzákötni például egy karóhoz, illetve törzsüket eltakarni szúrós akácfa vagy tövises lepényfa- (nyalánka)ágakkal, ezáltal védve törzsüket a vadnyulak és őzek okozta károktól.

Forrás: Jeszenszky Árpád: Oltás, szemzés, dugványozás, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968


Írta: Antal József falugazdász