Beszélgetés Balla Frigyessel, a székelyhídi baptista közösség vezetőjével

 

„Embernek lenni, embernek, de annak egésznek, épnek és Isten lehelte szépnek.”

(Sík Sándor)

Balla Frigyes székelyhídi baptista igehirdetővel, Frigyes bácsival beszélgettem életről, álmokról és arról a fontos kérdésről, amit már mindannyian feltettünk magunknak: ki is vagyok én?

 

– Mi volt a gyerekkori álma?

 

– Én, mióta csak az eszemet tudom, pilóta szerettem volna lenni. Hűségesen ki is tartottam az elképzelésem mellett, és amikor felnőttem, az egyik barátommal meg is próbálkoztunk a nagy megmérettetésen. Engem azonban a vizsgáról orvosi okok miatt (volt egy lyukas fogam) sajnálatos módon ki is zártak. Mint utóbb kiderült, családom vallásos múltja (édesapám lelkész volt) sem számított túl jó pontnak az akkori rendszerben. Ezért hát lemondtam a pilótaságról, de már így is annyi ezer kilométert repültem életem során, hogy egy kezdő pilóta sem többet (a családom kitelepedett Amerikába).

 

 

– Talán mégsem hiúsult meg teljesen ez az álom, hisz így igehirdetőként és tanárként a lelkek vezetője a helyes út felé. Mit gondol erről?

– Talán így is van, ez igazán jó hasonlat. Az én utam azonban sokkal messzebbről indult. Még iskolás koromban igen nagy kavarodás volt a lelkemben az otthoni vallásos neveltetés és az iskolai ateista tanítások kettőssége miatt. Végül úgy döntöttem, hogy nem is olyan butaság az, amit az iskolában mondanak. Elkezdtem figyelmesebben hallgatni a tanáraim szavait és a középiskola végére kiváló ateista vált belőlem. Lepergett rólam a szüleim szava, és még örültem is neki, amikor elszabadultam a családi házból, papolt már eleget másnak édesapám, engem aztán ne akarjon kioktatni. Aztán persze jöttek a pofonok, egyik a másik után, és megéreztem, hogy valami erősen hibázik az én elméletemmel. Kezembe került a Biblia, és ez 180 fokos fordulatban változtatta meg az addigi hitem.

 

 

– Pontosan mi jelentette a fordulópontot?

– Akkor már túl voltam az első házasságomon és nem értettem, hogy hol hibázhattam el. És ekkor elolvastam a teremtés végtelenül egyszerű történetét, amit sajnos a legtöbbünk nem ért, s holmi tündérmese számba kategorizál. Ekkor jöttem rá az első dologra is, ami aztán minden addigi elméletemet felborította.

 

 

– Mi volt ez pontosan?

– Egy nagyon egyszerű dolog: nem jó az embernek egyedül lenni. Kell mellé egy társ, hogy az isteni tulajdonságait (hűség, szeretet, jóság) kamatoztatni tudja. Ha tudni akarod, ki az a Balla Frigyes, először meg kell nézned az emberi kapcsolataim, hisz minden ember olyan, ahogyan másokhoz viszonyul. Én a megélt emberi kötelékeim tükörképe vagyok.

Ha most például bejönne ide egy idegen, itt állna egy fél óráig szótlanul, majd elmenne, semmit sem tudnék róla mondani, csak azt, hogy itt volt egy humanoid lény. Ha tudni akarnám, ki ő, meg kellene néznem, hogy beszél az édesanyjával, feleségével, ismerőseivel. Az ember a társaitól válik emberivé, anélkül embertelen és aki embertelen, az istentelen is.

 

 

– Mit adhat a Biblia a mai modern kor emberének?

– Sokan igen könnyelműen leértékelik a Bibliát, mint ósdi poros könyvet és mégis nagyon érdekes, hogy olyan igazságok tudója, melyet a mai kor technologizált világa is hiába keres százféle műszerrel, nem talál válaszokat rá.

Mondok egy nagyon egyszerű példát. Képzeld el, hogy most bemegyünk a könyvtárba, bekötöm a szemed, és találomra leveszel a polcokról öt-hat könyvet. Azt jól összekutyuljuk, és már előre várjuk, hogy hú most milyen nagy érdekességeket fogunk olvasni, de nem lesz az egészből más, csak egy nagy lecsó. Képzeld el azt is, hogy ez a poros Biblia 66 könyvből áll, úgy 40 szerzőtől, akik ráadásul nem is egy korban éltek, és mégis olyan csodálatos egészet alkot, ami azóta is példátlan. Olyan emberek műve, akik láttak és tapasztaltak, mégis sokan kétségbe vonják az igazságát. Ha például most bejönne ide egy űrlény és kimenne, utána mondhatnánk: úristen, nem volt fényképezőgépünk, most ki fog nekünk hinni? Nem tehetnék mást, hát leírnánk. Valahogy így történhetett ez Jézus idejében, a tanítványokkal is.

 

 

– És Ön személyesen mit köszönhet a Bibliának?

– Megtaláltam a helyem a világban és visszatértem arra az útra, amire a nevem vésték. Amikor megértettem a Biblia igazi mondanivalóját, elkezdtem egyre jobban belemélyedni, elvégeztem a váradi, majd a kolozsvári hitoktatói képzést. Azóta is folyamatosan, napról napra tanulok valamit. Az első nagy igazságom mellett rájöttem a másodikra is: a teremtés célirányos, hisz minden az emberhez lett méretezve, az emberre nézve történt. Figyeld meg például a fákat, növényeket, állatokat, mind az embernek lettek kitalálva. Például egy ló is lehetne akkora, mint egy Tyrannosaurus Rex, mégis pont olyan méretű, hogy rá tudj ülni.

 

 

– Én hiszek abban, hogy minden embernek van egy szava, ami jellemzi őt. Mi a Frigyes bácsi szava?

– Ez vicces, mert régen úgy emlegettek, mint „Frigyes, a zenész”. Nagyon büszke is voltam rá. De most ha választani lehetne, azt szeretném, ha a szavam Isten embere lenne. Bár hosszú, göröngyös út hozott el idáig, de úgy hiszem, most jó helyen vagyok. Szeretem ezt a munkát.

Olyan vagyok, mint egy magvető, elszórom a magokat, öntözöm és próbálom kigyomlálgatni a gonosz csíráit közülük. És talán kicsit pilóta is lettem, mert ha eljön az idő, együtt repülök majd mindazokkal, akik az ő útjait járják. És ott semmi sem lesz lehetetlen, új világokat teremthetünk majd magunknak. Ha akarod, majd teremthetsz egy bolygót tele tulipánokkal, én szívesen megnézném majd. Csak hinned kell benne. A mennyországban semmi sem lesz lehetetlen, csak a jelenlegi tudásunk töredékes, de akkor színről-színre látunk majd.

 

Ványa Blanka