Mentsük meg a Kiserdőt

Bihar megyében egyedülálló civil és önkormányzati kezdeményezésre facsemeték ezreit telepítették

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája,
Mikor itt van nekem Székelyhídnak
Tölgyfával beültetett mocsárja.”

Idén az április a húsvét és a bolondozás mellett a faültetés jegyében telt, ugyanis egy szűk hónap leforgása alatt közel 7500 csemetét sikerült elültetni Székelyhídon és környékén. A polgármesteri hivatal és az erdészeti hivatal közös együttműködéséből született meg ez a nagyszabású akció, amelyet az Erdő Hónapja (március 15–április 15.) apropóján szerveztek meg.

Mikor először hallottam az akcióról, azt hittem, hogy valami bolondok napi tréfa az egész. Az rendben van, hogy az iskola környékén elültetünk néhány tölgyfát, fűzfát és magnóliát, de az, hogy április elsején összefogjon a város és 6000 fát elültessen a vasúton túli Kiserdőben, azt kifejezetten abszurdnak tartottam. De mégis mozog a Föld, és Székelyhídon is vannak még csodák, mert ha nem is 6000, de közel 4000 fa el lett ültetve, azon a bizonyos csütörtök délelőttön. Szemet gyönyörködtető látvány volt, ahogy együtt dolgoztak az erdészeti hivatal és a polgármesteri hivatal alkalmazottjai, a rendőrség, a tűzoltóság, a Székelyhídi Diáktanács, az AVE Bihor székelyhídi munkatásrai , a helyi RMDSZ, székelyhídi és nagykágyai diákok és tanárok, szociális munkások, tiszteletes úr és a többi önkéntes székelyhídi polgár. Enyhe költői túlzással mondhatjuk, hogy az egész város megmozdult a nemes cél érdekében. Hogy kicsit jobban átérezd az esemény hangulatát, kedves olvasó, képzeld el a következő kiragadott panorámaképet. Iacob Nicu és a többi erdész vezényli az embereket; Béres Attila AVE területi vezető metszi a csemetéket; a rendőrök oldalán pisztoly, a tűzoltókon egyenruha, Gavrucza tiszteletes úron bőrdzseki, de mindegyik kezében ott az ásó és ássák a gödröket.

A tanárok és diákok erejüket megfeszítve követik a tűzoltók példáját, közben néhányan besározzák a csemeték gyökerét, néhány fiú vízzel teli vederrel jön a patakról, míg a lányok már ültetik is a csemetéket. Mindeközben Béres Csaba polgármester interjút ad a Székelyhídi tévének, én pedig kattintgatok, azaz a jó munkás emberek szerint nem csinálunk semmit. Mivel egy alkalommal nem sikerült a betervezett 6000 fát elültetni, és nem akarták, hogy kárba vesszenek a kiszedett csemeték, az első nagy akciót két kisebb „utórengés” követte. Az egyik a tavaszi vakációban, Húsvét utáni pénteken volt, amikor mellékakció gyanánt a környéket megtisztították a szeméttől és száraz bozótoktól. A másik április 19-én lett megejtve, amikor a székelyhídi és a hegyközszentmiklósi szociális munkások elültették a még megmaradt csemetéket, lezárva ezzel az idei faültetést.

Felvetődik viszont a kérdés, hogy arra a viszonylag kis területre, miért kell olyan sok fát ültetni? Azért, mert 1 m×2 m-re kell ültetni őket, mivel kicsik a csemeték, nem biztos, hogy mind megmarad, továbbá  kétszer ritkítani is kell a szakemberek elmondása szerint. Gyakorlatilag ezt minden bizonnyal önfeláldozó és szakértő kezek nagy valószínűséggel folyamatosan fogják végezni. De gondoljunk csak bele, ha csak a tíz százaléka megmarad, akkor is egy közel 600 fás erdőről beszélhetünk, melyben nem kis büszkeség lesz végigsétálni 30-40 év múlva a kis unokával, mondván: látod, fiam, ezt még én ültettem annak idején! Nyílván az is érdekli a kedves olvasót, hogy honnan ez a temérdek fa? A válasz nagyon egyszerű és logikus: az erdészettől. Pontosabban csak 6300 tölgy és vadcseresznye csemete van az erdészettől, további 1200 fát az önkormányzat vette. Az utóbbit többnyire a határ felé vezető út mentén és Csokalyon a Fényes Elek park környékén ültették el.

Béres Csaba polgármester kérdésemre elmondta, hogy az idei akció csak a kezdet volt, jövőre szeretnék folytatni a Kiserdőt, visszatelepíteni a régi V erdőt, a hajdani vár helyén pedig parkot alakítanak ki. Sőt, ha a bürokrácia hálóin nem akad fenn, akkor egy állami pénzből finanszírozott projekt keretén belül az iskola és az ANL épületek közötti réten is parkosításra van kilátás. Zárásképp tolmácsolnám a szervezők szavait, miszerint: nagyon szépen köszönjük azon emberek segítségét, akik valamilyen formában hozzájárultak az akció sikerességéhez. Bízunk benne, hogy legközelebb is számíthatunk önökre.

Major Lajos