Utazz, tanulj, barátkozz!

Hogyan lehet ingyenesen, sok-sok hasznos tapasztalat gyűjtésével körbeutazni Magyarországot a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor segítségével?

Kéthetes Magyarország-körúton vettem részt a vakációban, teljesen ingyen a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány jóvoltából. Úgy kezdődött, hogy valamikor februárban kezembe került az „Utazz, tanulj, barátkozz!” című felhívás, amely igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Eszembe jutott, hogy valami ilyesmin vett részt előző évben Plés Dániel idén érettségizett diák. Ki is faggattam őt, hogy mi is ez. Még jobban megtetszett, megpályáztam, sikerrel.

17 nap, 135 fiatal, rengeteg lelkes, önkéntes szervező, 12 000 kilométer (!) buszozás, öt fontosabb helyszín, hét országot átfogó összefogás. Körülbelül ez a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor, amely egyedülálló lehetőséget nyújt az elszakított területeken élő magyar fiataloknak az anyaország és egymás megismerésére.
A tábor programja körülbelül úgy nézett ki, hogy első nap megérkeztünk Gyomaendrődre, ahol ezt a temérdek határon túli fiatalt három – Rákóczi, Bethlen, Zrínyi nevű – csoportra osztották, amelyek három busszal, három azonos, csak más sorrendű útvonalon elindultak felfedezni Magyarország értékeit, nevezetességeit. A Rákóczi-csapat – ebbe kerültem – észak fele indult, így a Miskolc–Győr–Pécs–Kecskemét–Budapest útvonalat követte. Az említett városok voltak a szálláshelyek, de ezeken kívül még igen sok helyen megfordultunk útközben.

Csak hogy néhány figyelemre méltóbbat megemlítsek: Debrecen, aggteleki cseppkőbarlang, Kassa (meglepetés felvidéki kitérőként), tokaji borvidék, Eger, Sopron, pannonhalmi bencés apátság, Székesfehérvár, Veszprém, Tihany, a Balaton, Pécs, Szigetvár, Szeged, Ópusztaszer, Bugac, Esztergom, Visegrád és Budapest. Mint az megfigyelhető, igen sokat lehet tapasztalni, tanulni ebben a táborban. Én meg is merem kockáztatni, hogy több kultúrát, zenét, történelmet, földrajzot, hazaszeretetet, emberséget tanultam ez alatt a két hét alatt, mint egész líceumban (bocsáttasék meg a tanároknak). Persze, mint minden táborban, itt is kiemelten fontos volt a szórakozás, így sokat strandoltunk, kajakoztunk, fagyiztunk, borkóstolón vettünk részt legálisan, majd azon felbuzdulva – Uram, bocsáss! – szerveztünk még magunknak; de az éjszakába nyúló beszélgetések, a komoly eszmefuttatások és a szerelmi szálak sem voltak ritkák. Elvégre 16 nap az 16 nap, van idő az ismerkedésre, barátkozásra.

Mivel bízom benne, hogy igen sok 14-18 év közötti diákot kíváncsivá tettem, zárásképp elmondanám, hogy további információkat, élménybeszámolókat lehet találni az alapítvány honlapján: http://rakoczialapitvany.hu. Aki esetleg meg is pályázná jövőre, mert 18. alkalommal is meg fogják szervezni –, az tegyen be egy emlékeztetőt a telefonjába 2011. február közepére, hogy ne felejtsen el akkor utána érdeklődni (akár nálam is), hogyan lehet pályázni, bejutni, ugyanis minden év március elején van a pályázási időszak.
Ja, aki bejut és végig részt vesz a táborban, azzal tesók leszünk, azaz bekerül a Rákóczi családi körbe, amelynek kapcsán további utazási lehetőségek nyílnak. Most október 23-án a felvidéki Nagymegyeren lesz Rákóczi-találkozó, úgyhogy aznap ne keressen senki Székelyhídon.

Major Lajos