Négy évtizedes pedagógusi pálya után vonult nyugdíjba a székelyhídi Petőfi-líceum igazgatója, Hegyessy Viktor, akinek mind a helyi sportélet kezdeteiben, mind az iskola felépülésében múlhatatlan érdemei vannak. Az igazgatóval, aki jobban örül, ha diákjai Viki bácsinak szólítják, D. Mészáros Elek beszélgetett.

A Hegyessy család ma már ízig-vérig székelyhídinak tartja magát, holott a múlt század ötvenes éveinek végén még csak ízlelgették az Érmelléken nem túl gyakori családnevet a helybéliek. A szász és székely felmenőktől származó Hegyessy Viktor a kalotaszegi Bánffyhunyadon találta meg élete párját. Fiuk, az ifjabb Viktor is ott született. A család előbb Bihardiószegre került, majd végleg Székelyhídon telepedett le. Ekkoriban a fiatal Viktor még elemista volt. Édesapja magyar–történelem szakos tanár, majd a helyi középiskola igazgatója lett. A család a katolikus iskolában kialakított tanári lakásban élt, azzal átellenben magasodott a város fölé a gyönyörű kastély, a Stubenberg-fészek. Az egyre inkább elhanyagolt, de a gyermeki fantáziának csodákat rejtő kastély parkja a cseperedő Hegyessynek a mindennapok élményét adta. Meg is jegyezte nemegyszer, hogy talán még a gróf sem töltött anynyi időt a kastélyban, mint ő, hisz nemcsak gyermekkora meghatározó helyszíne volt, de később tanárként évtizedeken át dolgozott az iskolaként funkcionáló épületben.

Beszélgetés Hegyesi Viktorral, a székelyhídi Petőfi-líceum nyugdíjba vonuló igazgatójával

– Emlékszik még milyen volt az első napja az iskolában?

– Diákként nem igazán, nagyon öszszemosódnak a gyerekkori emlékek, de tanárként tisztán. Nagyon izgultam, mert egy olyan tanári közegbe kerültem, akik annak idején engem is tanítottak, akiket szerettem és tiszteltem. Összeszokott baráti társaság vált belőlünk, az idősebb kollégáktól sokat tanultunk, de megosztottunk az örömeink is, a fiatalabbakkal pedig rengeteget kirándultunk, a közös élmények erősen összekovácsoltak bennünket.