Az elmúlt hónapban a hegyközszentmiklósi római katolikus kápolna előtt levő út kapott kőréteget. Miután sikeresen lekövezték a pincesort is, a falubeliek méltán reménykedhetnek abban, hogy a termények betakarításakor sikerül elkerülniük a „vendégmarasztaló” pocsolyákat, gödröket.

Életünk éltető eleme a víz, köztudott, hogy vannak országok, ahol ma is kilométereket kell menni, hogy tiszta vízhez jusson az ember (Afrika, Ázsia). Ma a környezeti hatásoknak következtében már mi is eljutottunk addig, hogy a nyári meleg hatására egyre többet halljuk, nincs víz a kutakban. Évek óta egyre kevesebb csapadék hullik, nincs miből itatni az állatokat, de elég kimenni a kertbe, az is elég elkeserítő a falusi ember számára, aki egész tavasztól őszig azon munkálkodik, hogy megteremtse a téli betevőt családjának.

Augusztus 12–13-án összefogtak a szentmiklósi önkéntesek, Tulipán kalákát szerveztek Mocsár László tanácsos kérésére a helyi ártézi kút megjavítására. Időközben megtörtént a másik nagyhozamú kút, az úgynevezett bodonoskút kitakarítása is, igaz azon még van javítanivaló.

A tanácsos elmondta, hogy az emberek mikor látták, hogy nekifogtak néhányan a kút javításához, jöttek segíteni, ki mivel tudott, lapáttal, ásóval, mert jó dolog összefogni egy közös célért együtt tenni, és jó dolog együtt örülni a kész munkának. Az ártézi kút szinte az egész falut ellátja ivóvízzel, sőt még más helységből is idejárnak vízért.

—
Az önkéntesek
Bagdán Olivér (Toldys tanuló), Bagdán Tamás, Berszán Csaba, Elek Lajos (asztalos), Gorzó Csaba („Süni”), Horváth Krisztián, Istvándi Lajos, Oláh Gyula (mindenki Gyuszi tatája), Somogyi Endre, Szegecs Zsolti, Széles Attila, Varga Ervin.