Óriászászlók, füstök, papírkonfetti-eső, kifeszített csíkok, gigantikus koreográfiák, eszelős – néha már túlzottan is eszelős – hangulat és szurkolás. A dél-amerikai futballról a sztárok mellett elsőre ez ugrik be minden rajongónak. És mivel sztárból – legalábbis befutott, pályafutása csúcsán járó csillagból – kevesebb van, s a dél-amerikai csapatok játékereje sem összemérhető dicsőségesebb korszakokkal, marad a hangulat. Már ha a kontinens labdarúgó-szövetsége, a CONMEBOL nem fogja vissza. Nem csoda, hogy a CONMEBOL szigorúbban felügyeli a jövőben a lelátói tevékenységet: a River Plate–Boca Juniors Libertadores-kupa-döntőt világszerte hatalmas érdeklődés kísérte, hogy aztán végül a finálé első mérkőzése a pocsék időjárás miatt csússzon, a másodikat meg le sem lehetett játszani, miután támadás érte a Boca autóbuszát. A szövetség végül példátlan módon Madridba vitte a visszavágót – a finálé mindent megmutatott a dél-amerikai futballszurkolók szenvedélyéről és a helyi labdarúgás árnyoldalairól is. A nem egyszer halálos áldozatokat is követelő erőszak a futball mindennapjainak a része. Egyvalami már korábban is biztos volt: a 2018-as finálé volt az utolsó oda-visszavágós rendszerű döntő a Libertadores-kupa történetében. A versenysorozat 2019-től átáll az európai stílusú lebonyolításra: a finálé egymérkőzéses lesz, előre kiválasztott helyszínen. November 23-án a Santiago de Chile-i Nemzeti Stadionba vonulhat ki a két döntős – hogy a szokott körítés fogadja őket, vagy tényleg eltűnik a zászlóerdő és a pirotechnikai „bemutató”, az a jövő kérdése. – nso.hu


Írta: Ér hangja