Várakozáson felüli volt az első Székelyhídon megrendezett zsibvásár sikere. Eladni és vásárolni vágyók egyaránt szép számmal megfordultak a piacon, ezen a szép őszi vasárnapon.

A rendezvény résztvevői számára előre le lett foglalva az asztalok nagyobb része, így a „törzsárusok” kénytelenek voltak a két asztalsor mögött elhelyezkedni a megszokott asztaluk helyett, ami természetesen némi zúgolódással járt. Később viszont ők maguk is szívesen bámészkodtak az „újonc” árusok portékái között, sőt talán még vásároltak is néhány tetszetős ruhadarabot, esetleg szobanövényt, asztali lámpát, elektronikai cikket, valamilyen lábbelit vagy csecsebecsét, de válogathattak más, a padlásról, garázsból, múltból, régi emlékekből előkerült holmik közül is, melyek mind új gazdákra vártak méltányos áron.

Úgy gondolom, megvolt a rendezvénynek az a kellemes zsibongó hangulata, ami ilyenkor lenni szokott, főként azután, hogy begördült a lángost és meleg teát kínáló büfés kocsi is a sorok közé, amely némiképp ellensúlyozta az idő hűvösségét. Nagy pozitívum volt az árusokra nézve, hogy nem kellett helypénzt fizetniük, így az sem szenvedett veszteséget, akinek esetleg nem volt túl jövedelmező az eladás. Azáltal, hogy szerencsét próbált a piac világában, talán máskor is lesz kedve részt venni hasonló eseményeken.

Szerintem mindenki egyetért abban, hogy nagyszerű ötlet volt zsibvásárt rendezni itt Székelyhídon, s újra sort kellene rá keríteni, akár havi rendszerességgel is. Hisz ez jó lehetőség arra, hogy a megunt és már hasznavehetetlennek tűnő tárgyak más kezekben újra forgalomba kerüljenek és hasznossá váljanak, s ennek megvalósítása úgy a fiatalok, mint az idősek számára lehetséges legyen, itt helyi szinten is.

Major Zsuzsa