Az utóbbi években az érmelléki kistelepüléseken egyre inkább teret hódít az uborkatermesztés. Szerencsére sok kistermelő jutott szerződéshez különböző magyarországi felvásárlók által. Az itteniekre rá is fér a biztos jövedelem, hisz az aprócska falvakbólmindenmás megélhetési lehetőség kikopott. Bár szezonális jellegű, a konyhapénz kikerül belőle – mondja Ecsedi János, csokalyi “uborkázó”. Az uborka vagy népiesen ugorka (Cucumis sativus) a tökvirágúak rendjébe, a kobakosok családjába tartozó növényfaj. Ugyanabba a nemzetségbe tartozik, mint például a sárgadinnye. Számos nemesített változata létezik. Termését fogyasztják, aminek C-vitamin-tartalma 10-20 mg 100 grammonként, és sok magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort, nátriumot és vasat tartalmaz. A növény ázsiai eredetű: őshazája Kelet-India, Kína, Elő-Ázsia. A Himalája déli lejtőin már 3000-4000 évvel ezelőtt is termesztették. Az ókori görögök és rómaiak is ismerték és fogyasztották. Magyarországon a XIII. században terjedt el.

 

A KEZDETEK

Történt, hogy egy nyíracsádi (Magyarország) cég (Alma-Fa Kft.) munkatársai néhány évvel ezelőtt bejárták a határ menti érmelléki településeket, és kisfilmeket vetítettek az uborkatermesztés tudományáról, lehetőségeiről, meggyőzvén a földművelő gazdákat, hogy kis odafigyeléssel tekintélyes haszonra lehet szert tenni a növénytermesztésnek eme területén. Mivel a megélhetési lehetőségek eléggé behatároltak ebben a régióban, nem is gondolkodtak sokat a kisebb földterületekkel rendelkezők, hanem lesz, ami lesz alapon, belevágtak az új üzletbe. Annál is inkább, mivel a magyar cég adta a vetőmagot, illetve a palántákat, valamint a műtrágyát is. Az első termés eladásából – ezek árát leszámítva – már tiszta jövedelemre tehettek szert a gazdák. Így vágott bele a csokalyi Ecsedi János is, aki jelenleg 400 folyóméteren (a sorok hossza alapján méterben határozzák meg a termesztési terület nagyságát) „szüreteli” naponta az uborkát. Mint azt tőle megtudtuk, van olyan gazda is, aki ezer folyóméteren „uborkázik”.

 

NAGYON KÉNYES, DE KIFIZETÕDÕ

Amint elnézzük a hálóra kapaszkodó uborkákat, amelyeknek tövei hosszan le vannak fóliázva a kevesebb párologtatás végett, nem is tűnik egyszerű foglalatosságnak ennek a zöldségnek a termesztése. A locsolást előírásszerűen a sorok közötti árasztás helyettesíti. „Kényesebb növény tán nincs is” – mondja Ecsedi. Az uborkát ugyanis tucatnyi betegség érheti, ami tönkreteheti az egész négyhavi hasznot, hozzávetőlegesen ugyanis eddig tart egy szezon.

A nyíracsádi cég minőség szerint három, esetleg négy kategóriába sorolva veszi át a termést. Jelenleg az első osztályúnak számító uborka kilójáért 122 forintot fizetnek. A gazda akkor jár jól, ha naponta szedi, mert olyankor csak első és másodosztályút adhat át. Ha elhanyagolja a betakarítást, azzal csak pénzt veszít. „Munkaigényes és rengeteg odafigyeléssel jár, viszont meghálálja a gondoskodást. Sokan foglalkoznak vele Csokalyon. Csak itt a környéken vagyunk vagy nyolcan, akik termesztjük. De mind a székelyhídiak, mind a környező településeken lakók, egészen Kiskerekiig és a vele községet alkotó falvakig meg Érsemjénig, érdemesnek tartják a vele való foglalatoskodást. Nincs sok lehetősége az errevalósi embernek” – állapítja meg a csokalyi gazda.

 

VAN-E ÉLET E TÁJON?

Ecsedi János, mielőtt földdel kezdett volna foglalkozni, kőműves kisiparosként kereste kenyerét, de az állam akkora terheket rótt ki a vállalkozó szellemű emberekre, hogy képtelen volt a felszínen maradni. Vissza kellett adnia a munkavállalási engedélyét, mint valamennyi hozzá hasonló tönkrement társának, akiket a valóságtól elszakadt törvények vittek csődbe. Nem sokkal később egyik székelyhídi rokona rátestált 1,4 hektár földterületet, amit kezdetnek bevetettek kukoricával, és ketten kapálgatták feleségével, ám annyira keservesen, hogy néha tenyérnyi napégette hólyagok éktelenkedtek a testükön, de nem adták fel. Napszámosokra ugyanis nem futotta. „Azóta 16 hektárra gyarapodott a földünk, traktorunk is van minden tartozékával együtt. Nemrégiben sikerült egy kombájnt is vennünk. Tengerit, napraforgót és búzát is termesztünk. Szerencsém van egy állandó felvásárlómmal, aki háztól szállítja el a terményt. Székelyhídon is van egy átvevő központ, úgyhogy ha keserves is olykor, de forgatjuk magunkat, ahogy tudjuk. Az uborka már csak ráadás. Szerencsére már nő a fiam és a lányom is, ők már nagyon sokat segítenek. Most a vakációban kiváltképp. Az uborkából csurran egy kis zsebpénz is, ami komoly motiváció” – mondja János. Mivel a legújabb munkatörvénykönyv szerint a napszámosokat is szerződéses alapon lehet csak foglalkoztatni, a csokalyi családi gazdaságban ezentúl nem lesz effajta segítség. „A magamfajta kisgazda nem tud adózni értük, így inkább nem fogadjuk fel őket. Ez a rendelkezés újfent sokakat ellehetetlenített, a napszámosok szájából pedig kivette még az üres kenyeret is” – festi János a „szép jövőt”.

 

STAFÉTA

A csokalyi gazdaember körömszakadtáig megpróbál megmaradni azon a földön, ahol ősei gyökeret vertek. A földdel foglalkozó családok egy-egy tagjának munkakönyves állása is van, hiszen vannak időszakok, amikor a gazdálkodásból semmit sem lehet pénzzé tenni. Ilyenkor jól jön még az éhbér is, amit a feleség vagy más családtag izzad ki valamelyik embert nyomorgató kisisten fennhatósága alatt. Ecsedi János templomi kurátor is a helyi görög katolikus egyházközségnél. Mutatja is a pontos nyilvántartást a zömében magyar ajkú hívekről. Elmondja, hogy a föld mellett arra is szakít időt, hogy az egyház ügyeit szolgálja. Nemrégiben csinosították ki a templomot, õ maga meg a parókiát szépítette, hiszen előző szakmája folytán jól ért ehhez. A földnek azonban nagy becsülete van a családban. Az mindig segítségére sietett az érmelléki embernek. János gyerekei is apjuk példáját követik. Tizenéves fiában már segítőtársra talált a gépek kezelésében is. Keserves munka a mezei, de ezzel az ember kizárólagosan Isten jóakaratának van kiszolgáltatva

 

 

Sütő Éva

Forrás: http://reggeliujsag.ro