Több, mint háromszáz zarándok részvételével Szent László Regionális Találkozót tartottak augusztus 31-én, csütörtökön a székelyhídi római katolikus templomban. Az esemény különlegessége az volt, hogy Szent László király koponyaereklyéjét is elhozták a szentmisére.

A nagyváradi püspökség, valamint a székelyhídi római katolikus plébánia közös szervezésű eseményére tíz különböző településről érkeztek a zarándokok, akik zsúfolásig megtöltötték a helyi templom padsorait, de voltak olyanok is, akik hely hiányában csak a kinti lócákon ülve hallgathatták az ünnepi beszédeket. A jelenlévők történelmi pillanatnak lehettek szemtanúi: László király szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, elhozták Nagyváradról a szent életű egykori uralkodónk koponyaereklyéjét.

Szent László első hermája 1192-es oltárra emelésekor készült, és a nagyváradi székesegyházat 1406-ban sújtó tűzvész idején semmisült meg. Ezt követően, még a XV. század első felében, Luxemburgi Zsigmond császár-király támogatásával készült el a második herma, egy ismeretlen magyar ötvös munkája. Ehhez a szent síremléke, más elméletek szerint pedig váradi szobra szolgált mintául.

A herma középkori koronája elveszett, a jelenlegit Prágában készíttették 1600-ban. Váradon egy 1557-es leltár említi utoljára, majd 1600-ban már Gyulafehérváron tűnik fel. 1607-ben kerül Győrbe, ahonnan a váradi püspökök több ízben megpróbálták visszaperelni, sikertelenül. Végül 1775-ben Zichy Ferenc, Győr püspöke egy, a koponyából kimetszett darabot Váradnak adományozott. Az ereklyét Kornis Ferenc váradi nagyprépost az augsburgi Martin Byr műhelyében aranyozott ezüstből készített, drága- és féldrágakövekkel díszített barokk kazettában hozhatta a váradi székesegyházba, ahol a kereszthajó keleti, Szent László-oltárán helyezték el.

A székelyhídi találkozóra a hermát nem hozták el, hiszen súlya és értéke miatt körülményes a szállítása, viszont az ereklyét megtekinthették a hívek.

A Gálospetriből érkezett gyerekek színdarabját követően, Ft. Bogdán István érmihályfalvi plébános moderálásával tanúságtételek kezdődtek, amelyekben a zarándokok megoszthatták egymással tapasztalataikat, Krisztus-élményeiket, azt, hogy miképpen találtak Jézusra, miként élik meg a hitüket, hogyan adott nekik erőt a nehéz időkben, és miként szolgálják Istent a mindennapokban. A szervezők fontosnak tartják minden stációnál ezeket a tanúságtételeket, hiszen nagyon sok emberben él Szent László tisztelete, sokan építik hétköznapjaikat azokra a gondolatokra, amelyeket a szent királytól tanulhattak. Jó dolog az, hogy kevésbbé liturgikus keretek között a papok és egyházi emberek mellett megszólalhatnak a hívek is, és egymás bizonyságtétele által növekedhetnek és erősödhetnek a hitben.

A folytatásban Böcskei László megyés püspök vette át a szót, aki köszöntötte az egybegyűlteket és örömét fejezte ki, hogy ennyien eljöttek a Szent László-találkozóra. A nagyváradi székesegyház, Almásfegyvernek, Mezőbikács és Sólyomkővár után az Érmellék is bekapcsolódott a szent király tiszteletére szervezett körútba. Beszédében kiemelte, hogy ez az alkalom nemcsak arra való, hogy emlékezzünk történelmünk egy régen élt alakjára, hanem érezzük meg, hogy ő ma is itt van közöttünk, tanulhatunk tőle, követhetjük példáját és az ereklye a hitünk megerősödésének forrásává válhat.

A szentmise főszónoka Mihály Balázs érkeserűi plébános volt. Igehirdetésében az imádkozó, adakozó és megbocsátó Szent Lászlót állította a gyülekezet elé példaképként, és arra bíztatta a jelenlévőket, hogy erősödjenek meg lélekben, igazságban, a keresztény önazonosságban, az imádkozásban és magyarságtudatban.Az áldozás és Himnusz közös éneklése után szeretetvendégséggel zárult a közös együttlét.

A szervezők a program összeállításakor igyekeztek figyelembe venni az egyházmegye sokszínűségét is: négy magyar és egy szlovák nyelvű találkozón már túl vannak, de előttük áll még a román anyanyelvű és a szilágysági híveknek rendezett összejövetel, amely magyar nyelven fog zajlani. Az események zárómomentumát október 5-én tartják Nagyváradon, az egyházmegye bölcsőjénél, hiszen Szent László ott élt és ott épített székesegyházat. Az egykori sírjának közelében megtartott ünnepi szentmise zárja majd az egyházmegyei zarándoklatot.


Írta: Forró Csaba