Louisianai önkéntes tanár és programszervező érkezett Székelyhídra

 

„Amerikából jöttem, mesterségem címere…” – jutott eszembe a gyermekkori játék, amint az amerikai önkéntesre vártunk, aki két évig fog tanítani és  programokat szervezni nálunk. Amikor először merült fel egy önkéntes érkezésének ötlete, minden nyelvszakos kolléganő egy helyes amerikai srác mellett tette le a voksát. Helyette egy kedves szemüveges lány üdvözölt bennünket. Brittany (képünkön) Louisianából érkezett hozzánk a Békehadtest önkénteseként. A református egyház biztosított számára szállást, amit hamarosan otthonossá varázsoltak a kollégák apró ajándékai.

 

A várost nagyon hamar megkedvelte, kedvencei a régi épületek és a zöld övezetek. Hamar kiderült számomra, mennyi előítéletet hordozunk magunkban másokkal szemben, milyen torz az a kép, amit az amerikaiakról általában alkotunk. Az az Amerika, amit Brittanyban látok, tiszta szívû, elfogadó, létezik benne az egyenjogúság és egyenlőség fogalma. Ennek ékes bizonyítéka az általa választott szimbólum, amit a karjára tetováltatott, egy egyenlőségjel az elfogadásért, az ellentétek eltörléséért. Beszélgetéseinkből kiderült, hogy ezen elvek gyakorlatba ültetése a legfőbb célja, ezért ittléte alatt nagyon sok jótékonysági programban kíván részt venni.

 

 

Az iskolában a gyerekek nagy örömmel és várakozással fogadták az új tanárnőt. Bár a lelkesedés néha nagyobb, mint a tudás, de így is öröm a munka és sokszor előfordulnak vicces helyzetek is. Egyik kedvenc „aranyköpésem” egy hatodikos kisfiú szájából hangzott el: „Britanius do you speak hungarische?”

 

 

Sokszor eszembe jut, milyen nagy öröm lett volna számomra is egy hasonló program, amikor még iskolába jártam. Remélem, hogy a mostani diákok tudnak majd élni a lehetőséggel. Én személy szerint mindenkit arra buzdítok, hogy bátran álljon szóba Brittanyval, mert ez egy soha vissza nem térő alkalom, hogy ismerkedjünk, tanuljunk és néhány foghíjat betömjünk nyelvtudásunkon.

 

 

Ványa Blanka