Isten nem szereti a rombolást

Diakóniai központ lesz a felújított Draveczky-házban

Az idei iskolai év kezdetét megelőző vasárnap adták át a kolozsvári székhelyű Diakónia Keresztyén Alapítvány székelyhídi központját, amelyhez a helyi református egyházközség biztosította a szükséges ingatlant.

A kora őszi napsütés nyarat idézett, ünnepi hangulatot keltett a sok-sok ünneplőbe öltözött helybéli. Egyre csak jöttek a hívek a város különböző részéből, megtöltve az úgynevezett Draveczky-ház szépen rendbetett udvarát. Frissen gereblyélt virágágyások majdani színpompáról álmodoztak, hisz egyelőre csak a nemrég kialakított tér adta a szépnek reménységét. A lépcsőfokok fölötti bejárati téren rögtönzött „szószékről” hangzottak az ünnepélyes, szép szavakba öntött hálaadó gondolatok Isten és emberek felé. Volt is miért, hisz hosszas huzavonát követően vehette birtokba a helyi református gyülekezet a mostanra felújított épületet.

Régi gondok
A tulajdonviszony tisztázását követően, döntést kellett hoznia az egyházközségnek, hogy lebontsa-e az épületet vagy a felújítással járó kihívásokat válassza? A sokáig szőnyeggyárként, majd közszolgálati egységként funkcionáló ingatlanra a gazdátlanság rányomta bélyegét. A felújítást megelőző időszakban három család lakta, akik már a faelemek bontásának is nekiláttak, azzal fűtve a szobákat. A helyzet tarthatatlanná vált, így a 2011 végén a gyülekezet élére került Rákosi Jenő tiszteletes, az érmelléki egyházmegye esperese a város polgármesterével, Béres Csabával úgy határoztak, hogy kilakoltatják a bitorlókat. Azért, hogy az utcára ne kerüljenek a többgyermekes családok, a romakolónián építettek számukra házakat. Az épület takarítását fiatalok vállalták el, akiknek minden köszönet kijár, hisz felfoghatatlan bűzt és szemétmenynyiséget hagytak maguk után az ott lakók – tudtuk meg Rákosi Jenőtől.

Otthonul a rászoruló gyermekeknek
Vinczéné Pálfi Judit lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói ügyosztályának előadó-tanácsosa csodának nevezte a napot, melynek során a gyülekezet válaszolt Jézus felhívására, miként a bibliai vámszedő, Lévi (Máté apostol), amikor a Messiás így szólt hozzá: „Jöjj és kövess engem”. E felszólításra, ha igennel tudunk válaszolni, akkor jó irányba haladunk, változások indulnak be életünkben, amilyen e megújult épület széppé tétele köré való felsereglés is volt – mondta a lelkipásztor a diakóniai központ megnyitóján.

Rákosi Jenő kronológiai sorrendben tájékoztatott a munkálatok fázisairól. Első támogatás a holland hittestvérektől érkezett, 5500 euróból az utcafronti tetőszerkezetet cserélték le. Még két ízben kaptak ennél nagyobb jelentőségű holland és svájci segítséget, ami mellé a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma által adott egymillió forint is társult. A helyi önkormányzat pedig a fűtőtesteket vásárolta meg. Mindig akadtak önkéntesek is, akik a kétkezi munkából vették ki a részük. A homlokzati rész még egy új vakolatot fog kapni, az esperes ígérete szerint jövőre. Kérdésünkre, hogy miért éppen hátrányos helyzetű gyermekek foglalkoztatására szánják az épületet, Rákosi azt mondta, hogy esélyt kívánnak adni a főként roma közösségekből oda kerülő gyermekeknek.

Béres Csaba polgármester arra kérte az új lakókat, hogy jól kamatoztassák azt a lehetőséget, amit a diakóniai alapítvány és a helyi református gyülekezet jóvoltából kaptak, legyenek szüleik, testvéreik példaképeivé. Kötelességünk építkezni, mert Isten nem szereti a rombolást – nyomatékosított városunk vezetője.

Szoboszlai Erzsébet, a Diakónia Keresztyén Alapítvány Bihar megyei projektigazgatója beszámolt eddigi tevékenységükről. A megye tizennégy településén vannak jelen, mintegy négyszáz gyermekkel foglalkoznak. A most használatba kapott központban negyvennyolc hátrányos helyzetű fiatal délutáni foglalkoztatását fogják végezni. A projektben foglalt szabályozás szerint I–IV. osztályos gyermek kerülhetnek a diakóniai alapítványhoz, amit egy alapos környezeti, szociális és családjogi felmérés előz meg.

Mészáros János, a helyi gyülekezet és az érmelléki egyházmegye főgondnoka az Királyok első könyvéből vett igerész alapján mondott köszönetet a munkálatokban való részvételért, kiemelve azt az áldozathozatalt, amivel Rákosi Jenő építi gyülekezetét.

Az diakóniai központ új lakói keresztény énekekkel szolgáltak a jelenlévők felé, majd pedig a Himnusz közös eléneklését követően a jelenlévők megtekintették a belső teret.

Már hunyorításra sem bírt a naplemente mire a közös együttlét véget ért. Az utcán berregő autók immár káosznak tűnő összevisszaságban az előbb nyert belső béke kontrasztjaként hatnak. Ostoroznak az elhangzott igék a cselekvésre.