A természet és a felelőtlen ember régi konfliktusáról szól ez a történet. Az Ér patak menti belvizek okáról, az elvezető árkok állapotáról a székelyhídi önkormányzat katasztrófavédelmi felelősét, Guba Józsefet kérdeztük. A válaszok borítékolhatóak…

– Mi az oka, hogy tavasszal rendszerint hatalmas területeket áraszt el a belvíz?
– A mocsár visszafoglalja azt, ami az övé volt, ilyen egyszerű. Az köztudott, hogy Székelyhíd mocsaras terület volt. A lecsapolásokkor létrehozott szárítóárkok pedig ma már nagyon elhanyagolt állapotban vannak, vagy sok esetben nem is léteznek, mert betömték őket. Így egyértelmű, hogy nincs hol eltűnjön a felgyülemlő víz. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az Érbe vezető szárító árkok zsilipjei rugós szerkezetűek.

Azaz a lefolyó víz nyomása nyitja őket, hogy a belvíz az Érbe juthasson. A gond az, hogy csapadékos időszakban elég, ha az Ér a kétméteres vízszintet eléri, így a szárítóárok zsilipjeit zárva tartja, mert az árkok oldaláról érkező vízmennyiség nyomása nem elég nagy a zsilipek kinyitásához. Másrészt a település alacsony fekvése miatt nagyon magas a talajvíz állása, amivel szemben javarészt tehetetlenek vagyunk.
– Ki tehető felelőssé az árokhálózat elhanyagolt állapotáért?
– Komolyan senkit sem lehet felelősségre vonni ez ügyben, hiszen a legelőkön keresztül vagy a szántóföldek szélében húzódó árkok nem képezik senkinek a tulajdonát. Annyit viszont minden felelősségtudatos gazda megtehetne, hogy legalább a saját földterülete melletti árokszakaszt rendben tartja, és nem tömi meg szeméttel vagy földdel a saját területét védve.
– Mi a szokásos eljárás belvízkár esetén?
– A talajvíz miatt elárasztott pincék vagy egyéb helyiségek esetében egy egyszerű búvárpompával lehet helyreállítani a károkat, de naponta szivattyúzni kell. Ha közterületről beszélünk, ami már természetesen hozzánk tartozik, elmondanám, hogy nem egyszerű az intézkedés menete, mivel az Ér patak a vízügyisek fennhatósága alá tartozik, míg az ennek árterületén található pumpaházakért az Országos Talajjavító Ügynökség (Agenția Națională de Îmbunătățiri Funciare, ANIF) felelős. Az idén például az volt az eljárás, hogy amikor tarthatatlanná vált a helyzet, mi Székelyhídról telefonáltunk a vízügyiseknek, akik telefonáltak az ANIF-nak, hogy indítsák be a szivattyúkat. Ez természetesen pluszköltséget jelent, így az önkormányzatnak részt kellett vállalnia a pumpaház mûködtetésének költségeiben, mert nagyteljesítményű szivattyúkról van szó, amik villanyárammal mûködnek. Ez a költségtérítés a nagygazdák dolga lett volna, amire kaptak is felhívást az ANIF-tól, de az ügynökség állítása szerint a szükséges összeget egy gazda sem fizette be.

 

 

– Milyen Székelyhíd, illetve az Ér mente felkészültsége ezen a téren?
– Az Érnek számos vízgyűjtővel van kapcsolata és ezek összehangolt működése sokat segít egy csapadékosabb évszakban. Ezzel ellentétben az Ér mentén működő pumpaházakat illetően rosszabb a helyzet, mert nem mindegyikük működik, és ha be is indítanak néhányat, jelentős költségekkel kell számolni. Nálunk Székelyhídon a katasztrófavédelemnek 24 embere van hat településre, az elhárítási vagy megelőzési munkákra. Ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy mennyi tennivaló volna, de mindent a költségvetés határoz meg. A munkatársakon kívül több szivattyúra is szükségünk volna, de igyekszünk annyi eszközzel teljesíteni a feladatokat, amennyi rendelkezésünkre áll.
Bíró Orsolya