Templombúcsút tartottak szeptember 2-án, vasárnap a fennállásának 450. évfordulóját ünneplő székelyhídi római katolikus templomban. Izgatott készülődés előzte meg az eseményt, mivel akár háromszoros ünnepet is tarthattak volna az egyházközségben, ám az elszakadás jeges lehelete árnyékolta be az örömöt, mivel püspöki döntés szerint Ozsváth József plébánost (Józsi atyát) elhelyezték Szilágysomlyóra. A búcsút, vagyis a templom fővédnökének – esetünkben a Szűzanya szeplőtelen fogantatásának az ünnepét –már jó ideje az egyházközségben előrehozottan tartják (az egyházi naptárban ez december 8-ra esik).

A déli harangzúgást csodálatos őszi verőfény keretezte, amiben ünnepélyesen bevonultak a jelenlevő papok a ministránsok kíséretében. Az ünnepi szentmisét a templom gyermekkórusa kezdte, mely szolgálatba a felnőttkórus is csatlakozott, emelve a nap magasztosságát. A szentmise főcelebránsa Hatos Mihály altorjai plébános volt Háromszékről, aki az olvasmány és szentlecke után a Lukács evangéliumából olvasta fel az angyali köszöntés történetét.

Prédikációjában értelmezte a szeplőtelen fogantatás tényét, kiemelve Máriának az Istenhez való elköteleződését, amit mi mindannyian is megélhetünk az Istennel való találkozásban, az istenkeresésben. Igennel kell válaszolnunk, pont mint Szűz Mária, aki közbenjárója az emberiségnek az Atyánál és az Ő szent fiánál. Mária az evangéliumi történet szerint meglátogatja Erzsébetet, ahol is elhangzik közöttük az a mondat, hogy „Boldog vagy, mert hittél!”, ami alapján a boldogság keresés, a boldogság meghatározása is kifejtésre került, ugyan is a boldogság maga találkozás Istennel, a benne és az emberekben való bizalomban rejlik. A szónok zárásképpen méltatta az elköszönő plébánost, Isten áldását kérve további munkálkodására Szilágysomlyón.

A meghívottak között jelen volt még Rákosi Jenő református esperes, aki szintén méltatta Józsi atya munkásságát, és egy, a II. vatikáni zsinaton elhangzott (és Assisi Szent Ferencnek tulajdonított) mondattal értékelte a két egyházi személy kapcsolatát: „nagy dolgokban egyetértés, kis dolgokban szabadság, de mindenekben szeretet!”Ezzel a mondattal és a jézusi paranccsal, mármint az egymás iránti kölcsönös szeretet jegyében zajlott a kettejük közötti közös munka, valamint ugyan ezt kívánta az új helyen való szolgálatban is, kitartással harcolni Jézusért, szeretetben a közösségért.

Elköszönt még paptársától Antal Ciprian székelyhídi ortodox lelkipásztor, a családosok csoportjának képviseletében Hasznosi Korinna köszönte meg az együtt töltött időt, az ifjúság részéről Braun Orsolya méltatta a három és fél évet, Májercsik Szilárd viszont egy versben emlékezett a könnyekig meghatódott hívek előtt.

Az elköszönő plébános búcsúbeszédében kiemelte a közösségteremtés fontosságát, mondván, hogy csak akkor élünk igazán, ha minőségi időt töltünk Istennel és embertársainkkal, fontos a személyes kapcsolat és engedjük, hogy Isten irányítsa életünket. Keressük a harmóniát Istenben és a földön és soha ne féljünk, mert a félelem megrémít, blokkolja a szeretetet, az Istenhez való közeledést. Egymás és Isten ismeretében fejlődni kell, mert ez egy folyamat. Ferenc pápát idézte: „éljetek úgy, hogy nyomot hagyjatok az emberekben!”, remélve, hogy ő is nyomot hagyott a székelyhídi közösségben. Testvéri szeretetben éljen a közösség és engesztelődjenek ki egymással. Búcsúzóját verssel zárta, ezzel is megerősítve a hallgatóságban az istenkeresést, Krisztus jelenlétét a mindennapokban.

A méltóságteljes búcsúzást az ifjak videó-összeállítása zárta, amely Ozsváth József székelyhídi tartózkodásának kiemelkedő pillanatait tartalmazta. A szentmise papi áldással, himnuszokkal zárult.

 

Béres Jutka


Írta: Ér hangja