Regionális Mária-légiós találkozó

 

Az isteni gondviselés kíséretében ragyogó szép napsütéses időben zajlott az regionális találkozó október 13-án, ami összegyűjtötte Kőröstarján, Margitta, Nagykároly, Nagyvárad, Székelyhíd, Tasnád, Tasnádszántó és Újtasnád légiós imacsoportjait. A megjelenteket Ozsváth József (Józsi atya) helyi plébános köszöntötte, majd a nap közös imádkozással folytatódott, ezt követően pedig a jelenlevő települések prezídiumai mutatkoztak be.

 

 

A nap folytatásaként Német László atya tartott előadást a Mária-jelenésekről, kiemelve azokat a helyeket, ahol Szűz Mária megmutatta önmagát, valamint az anyák fontosságát, hiszen Mária is anya volt, elsősorban Jézusé, aztán az egyházé és nem utolsó sorban az embereké. Mária az, aki figyelmezteti gyermekeit a magán-kinyilatkoztatásokon keresztül a helyes útra való visszafordulásra és az ima fontosságára.

 

 

Német atya elmélkedései után Bãrbuþ Péter kőröstarjáni plébános boncolgatta ember és hit egymáshoz való viszonyát, példaként említve meg a saját életében lezajló eseményeket. Kiemelte az angyali üdvözlet mai napra is érvényes fontosságát. „Legyen nekem a Te igéd szerint”, tudjunk minden nap igent mondani Isten akaratára a Szűzanya segítségével, hiszen rajta keresztül vezet az út a mennyországba.

 

 

Az előadások után Gyenge Béla nagyvárad-ősi plébános mutatott be ünnepi szentmisét. Prédikációjában kiemelte Mária fontosságát, Mária segítségével harcolni a gonosz ellen, egymásba karolva, kéz a kézben imádkozva, mert a világnak nagyon nagy szüksége van az imára. A papi áldást megelőzendő, a főcelebráns elmondta, hogy a mai egyház már nem azonos a középkorival, ez már az emberek felé nyitó egyház.

A szentmisét záró papi áldás után, hitben növekedve és megerősödve távozhattak Tasnádszántóról az egybegyűltek, ahol ezen a napon a hit, a remény, a szeretet és a mosoly ajándékát kapta mindenki útravalóul a Szűzanyától.

B. J. R.

 

 

 

—

A Mária Légió

 

 

A Mária Légiót Frunk Duff írországi, Páli Szent Vince rendjéhez tartozó szerzetes alapította az 1920-as évek elején katolikus asszonyok egy csoportjával és fr. Michael Toher dublini érsekkel. Célja „Isten dicsőítése a tagok megszentelődése által, melyet imádsággal és Mária és az egyház feladatában való aktív közreműködéssel érhetik el. […] Az ilyen szervezetek közvetlen célja azonos az egyház apostoli céljával: tehát megszentelni az embereket, és kialakítani bennük a keresztény lelkiismeretet, hogy képesek legyenek az evangélium szellemével átitatni a különböző szociális rétegeket s környezetüket.

 

 

 

A világi hívők sajátos módszereikkel együttműködnek az egyház vezetőivel, felajánlják a maguk tapasztalatait, felelősséget vállalnak e szervezetek irányításában, azoknak a feltételeknek a mérlegelésében, amelyek meghatározzák az egyház lelkipásztori tevékenységét, továbbá a munkaterv kidolgozásában és végrehajtásában. A világiak az élő szervezetek egységének megfelelően cselekszenek, ezáltal jobban kifejezésre jut az egyház közösségi jellege, hatékonyabbá válik az apostoli munka. A hívek akár maguk jelentkezhetnek, akár úgy hívják meg őket a munkára, a hierarchikus apostolsággal való közvetlen együttműködésre, a hierarchia irányítása alatt cselekszenek, és ez kifejezett megbízással is szentesítheti az együttműködést. A Mária Légió azoknak a katolikusoknak a közössége, akik az egyház jóváhagyásával és a szeplőtelenül fogantatott Szűz hatalmas vezetése alatt harci csoportba tömörültek, mert részt akarnak vállalni abban a harcban, amelyet az egyház minden időkben folytat e világ gonosz erőivel szemben. Mária, minden kegyelem közvetítője szép, mint a Hold, ragyogó, mint a Nap, és – a Sátán hatalma alatt állóknak – félelmetes, mint egy harcra kész sereg. […] A légiósok azt remélik, hogy hűségük, erényeik és bátorságuk révén méltónak bizonyulnak mennyei királynőjükhöz. A légiót ezért egy hadsereg mintájára szervezték meg, példaképe az ősi Róma hadserege; innét vannak az elnevezések is. A Mária Légió serege és fegyverei azonban nem e világból valók.” (A Mária Légió kézikönyve)