Tartalmas, kreatív programok várták a művészhajlamú gyerekeket a Székelyhídi Alkotótáborban

Nemezeltek, szőttek, festettek, örömtáncot lejtettek, finomakat ettek a nyolcadik Székelyhídi Alkotótábor (augusztus 15–19.) résztvevői, akiknek lelkéhez a közös örömzene is eljutott. Rusztikus körülmények között várták idén a kis művészeket az alkotótábor szervezői,  Csorján Melitta festőművész, férje, Kucser Krisztián és társaik. A (divatos szóval élve) nulladik napon a szervezőbrigád már felverte a sátorfáját és szalonnasütéssel hintett füstöt az idei tábor tartós sikerére.

 

Másnap egy kisebb gyereksereg árasztotta el a felsővárosi csodaházikó udvarát, amit egy mozgalmas hétre birtokukba is vettek. Az ismerkedés során szó esett nevekről, álmokról, a gyerekek jobban megértették az is, hogy mit is jelent az a ‘lélek’ szó, mi mindenben benne kell tegyünk ahhoz, hogy igazi örömet okozhassunk magunknak és másoknak.

 

 

Az idei sokszínű programban helyett kapott a nemezelés, kerámiakészítés, rajzolás és festés, origami és szövés, mindez közös örömzenélésekkel és nagy hancúrozásokkal tarkítva. A programok délelőtt és délután is zajlottak, a két csoportra, gyerek- és ificsoportra felosztott résztvevők nagy örömére.

 

 

Nyilván segítőtársakra is szükség volt a nagy „munkában”. Melittával és húgával, Judittal lehetett agyagozni, nemezelni, rajzolni, Balázs Évi debreceni matematika szakos tanárnő csoportjátékokkal várta a megfáradtakat, Nagy Izabella nyíregyházi diáklánnyal szőhettek a gyerekek, Ványa Blanka helyi angoltanárnő segítségével pedig origamizni és divatrajzokat készíteni is lehetett. Az esemény főszakácsa nemes kitüntetését Krisztián kapta meg, aki a déli pihenők során finomabbnál-finomabb ételekkel és meseolvasással kápráztatta el a fáradt művészsereget.

 

 

Az utolsó nap számos meglepetés várt az alkotók hadára. Délelőtt megnyitotta kapuit  az első székelyhídi táncház  a debreceni Hajdú Néptáncegyüttes segédletével. A délutáni kultúrkiránduláson az Érszalacsra és Érsemjénbe látogató gyerekek jobban megismerkedhettek a sajnos túl kevés figyelmet kapó helyi értékekkel.

 

 

Mindenki nagy bánatára hamar elrepült az együtt töltött idő. De már csak egy év és újra itt lesz a következő tábor. Addig mindenkinek sok dolga lesz, hiszen az itt tanultakból néhány csodát el kell szórjon  azoknak is, akik már elfelejtettek hinni bennük, mert csodák léteznek, csak nyitott szemmel és lélekkel kell járni a világban.

 

 

Ér hangja