Számos szép és különleges alkotást készítettek a székelyhídi alkotótáborban a hat országból érkezett gyerekek és fiatalok. A régi és új tevékenységekkel színesített kulturális rendezvényt kilencedik alkalommal rendezte meg Csorján Melitta helyi festőművész július végén a Communitas Alapítvány és a székelyhídi polgármesteri hivatal támogatásával.

 

 

Mintmindenévben, most is rengeteg gyerek gyűlt össze a helyi színház előtt, akik lelkesen várták Melitta megérkezését. Voltak, akik bevallották, hogy alig tudtak éjjel aludni, annyira várták a hétfő reggelt. A reggel elérkezett, és kezdetét vette egy színes hét.

A foglalkozásokat egy felsővárosi hatalmas udvarral rendelkező háznál tartották, így „nagy teret” kapott a művészet. Rengeteg régi és új tevékenység várt a gyerekekre: festés, grafika, agyagozás, szövés-varrás, batikolás, nemezelés, gyöngyfűzés, üvegfestés. Lelkesedésben nem is volt hiány, így a hét során számos szép és különleges munka született. Idén bővült a felvigyázók köre is, a gyerekek nagy örömére. A szervezésben besegített Kis Virág debreceni angol szakos tanárnő és Antalka Zsófia művészet szakos diáklány a tavalyi segítők, Kucser Krisztián és alulírott mellett.

A tábor programja egy-egy délelőtti (9/10-12/13 óra) és délutáni (16–19 óra) szakaszban zajlott. Azok, akik nem mentek haza a délutáni szünetben, együtt ebédeltek a szabadban főzött finomabbnál-finomabb ételekből, mesét hallgattak és pihentek, míg a többiek visszaérkeztek.

 

A programok igen változatosak voltak, így mindenki megtalálhatta a neki legkedvesebbeket. A kézműves-foglalkozás mellett városi körúton is résztvettek a gyerekek, ahol a helyi nevezetességekkel, legendákkal ismerkedtek meg. A történetek alapján daliás Zólyomi Dávid és félelmetes griffmadárrajzok születtek.

Idén a kisebb korosztály képviseltette jobban magát, de az életkor igen változó volt, voltak itt három-, de tizenhét évesek is. Külön érdekességnek számított a kulturális sokszínűség: a helyi fiatalok mellett a foglalkozásokra Magyarországról, Kanadából, Franciaországból, Izraelből érkeztek gyerekek, illetve bekapcsolódott egy csoport belga fiatal is. A tábor így sokszor a nyelvek bábeli zűrzavarára emlékeztetett, de szerencsére a gyerekek hamar megtalálták a közös nyelvet.

 

Az utolsó nap tartogatta a legtöbb izgalmat. Délelőtt mindenki befejezte, kicsinosította a hét során készült munkáit és izgatottan ment haza, hogy délután visszatérjen a hat órától kezdődő előadásra. A táborvezetők addig sem lustálkodtak, előkészültek a délutáni performanszra. Papírt vágtak és ragasztottak, tetőtől talpig papírruhába öltözve várták a gyerekeket egy fehér asztalnál, hogy kiszínezzék, ezt az élő csendéletet. A gyerekek a kapuban egy ecsetet és egy doboz festéket kaptak, és nekiláttak az alkotásnak. A végeredmény egy igazi csoportos mûalkotás lett. Az alkotómunka fáradalmait a gyereksereg a szülőkkel közösen, nagy szalonnasütés során pihente ki. Külön ajándékként a résztvevők oklevelet adtak át Melittának és segítőinek, a heti fáradságos munkájuk elismeréseként. A tábor vidám, oldott hangulatban zárult, s bár nehéz volt a búcsúzás, kicsit már mindenki a jövő évi jubileumi, tizedik alkotótáborra gondolva tért haza.

 

 

Ványa Blanka