„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”
(Babits Mihály: Ritmus a könyvről)
Ünnepséget szerveztek az idén hetvenedik születésnapját ünnepelő székelyhídi városi könyvtár tiszteletére július 1-én. Az „ünnepelt” számára jó előre elkészültek az ajándékok is: Guba-Kerekes Zsuzsa könyvtáros versenyt hirdetett, mely keretében a lelkes olvasóknak kedvenc könyvük borítóját kellett megtervezniük.
Az ünnepséget az új külsőt nyert Szabó Ódzsa-színház aulájában tartották, szűk körű, de annál lelkesebb közönség jelenlétében. A megnyitó beszédben szó esett könyvtárunk múltjáról és jelenéről (könyvtárosok, támogatók, könyvállomány és egyéb érdekességek). Majd csodálatos, minden könyvszerető ember szívét melengető szavalatot hallgathattunk meg a helyi iskola diáklánya, Pop Regina előadásában (Babits Mihály: Ritmus a könyvről). A történelmi útikalauz és lírai pillanat után díjazták a mindenki által várva várt könyvborítóverseny győzteseit: az első három helyezett Nica István Csongor (VI. osztály), Fodor Sándor Máté (III. osztály) és Soós Regina (III. osztály) volt, Mocanu Karina (V. osztály) pedig különdíjban részesült. A versenyre egyébként tizenegy alkotó tizenkét könyvborító tervvel nevezett be (az egyik igazán lelkes fiatal olvasó két könyvborítót is tervezett). A döntés, mint általában, most sem volt könnyű, de minden borítóterv igazságosan részvételi oklevélet kapott.
Az ünnepség záróakkordjaként az egybegyűltek nemcsak a leleményes könyvborító terveket, hanem könyvtárunk néhány történelmi példányát, jeles eseményeit is megtekinthették egy könyvtártörténeti kiállítás keretében, amely nagyon jól kihangsúlyozta a múlt és a jelenkori nyomtatási, illusztrációs, szerkesztési és írói technikák közötti különbségeket. Kiállították a könyvtár első hivatalosan bejegyzett könyvét is, mely a történelmi hátteret tekintve nem meglepő, hogy nem is lehetett más, mint Karl Marx A tőke című kötete.
Az eseményen helyet kapott egy kisebb ex libris kiállítás is, mely egy egykoron itt élt helyi alkotó, Tréfa Károly munkáit mutatta be (külön kuriózumnak számít ez, hisz ma már teljesen más formában találkozhatunk ex libris pecsétekkel). Hetven év emberi léptékben mérve nagy idő, de úgy gondolom, hogy a könyvtár esetében nyugodt szívvel kívánhatunk még legalább háromszor ennyi megért évet, nemcsak a könyvtárnak, mint intézménynek, hanem a lelkes olvasóközönségnek is. Hiszen egy könyvtár olvasók nélkül olyan, mint egy ember lélek nélkül.
Írta: Ványa Blanka
Vélemény, hozzászólás?