Jubilált a Méhike alkotótábor

Szorgos „méhecskék” művészkedtek Csórján Melitta festő irányításával

Idén nyáron tizedik alkalommal rendezték meg a székelyhídi strandon a Csórján Melitta festőművész által vezetett alkotótábort. A rendezvény évről-évre egyre több fiatalt vonz közeli és távol településekről.

Több, mint tíz éve egy kedves, bohókás, székelyhídi festőművész, Csorján Melitta a helyi gyerekek és fiatalok számára egy alkotótábort álmodott meg. És mint ahogy az Melittánál lenni szokott, az álmot tettek váltották fel és mi, az akkori 13–17 éves fiatalok, egy színes, vidám, kreatív táborban találtuk magunkat, ahol kollázsokat, krokikat és agyagtárgyakat készítettünk, tájat és épületeket festettünk. Tettük mindezt az akkor még használható állapotban lévő kultúrház előterében és az akkor magántulajdonban lévő strandon. Az első táborok megszervezésének nehézségei – melyeket a támogatottság hiánya is okozott – mind eltörpültek amellett a vidámság, életöröm, kacagás mellett, amelyet a gyermekek tudtak adni, az akkoriban még csak három-négy önkéntesből álló szervezőcsapat számára.

Azóta egy-egy év kihagyással rendszeresen érkezhettek gyerekek a különböző székelyhídi helyszínekre, ám a kisebb szervezésben felmerülő problémák miatt Melitta létrehozta a Méhike Alkotóművészeti és Tehetségfejlesztő Egyesületet. Fő célja volt szervezett keretek közé fogni a táborral kapcsolatos előkészületeket, illetve, hogy az ötödik nap végére minden gyermek, diák, szülő és nagyszülő az egyesület nagy családjába tartozzon. Mindezek mellett a tábor régi formája kicsit megváltozott, hiszen a festés, agyagozás és grafika mellett más tevékenységek is várták a gyerekeket, ebben persze több oktató is segítő kezet nyújtott, voltak közöttük olyanok, akik először vettek részt a táborban, de olyanok is, akikre még a legelsőből emlékezhettünk. ők azok a segítői Melittának, akik a különböző művészeti ágakba vezették be a gyerekeket, szeretetükkel egy nagyon vidám közösséget alakítottak ki, igyekeztek tudásuk legjavát adva fejleszteni a gyermekekben lévő tehetségét.

A tábort ebben az évben már 10. alkalommal szervezte meg, az amúgy Debrecenben élő, kétgyermekes, várandós édesanya. Az idei jeligére („Nyitva van az aranykapu”) még mesét is írtak a résztvevők, amelyet aztán képekben is megálmodtak és megfestettek. A július 18–22. között zajlott, ötnapos táborban a gyerekek festettek, rajzoltak, agyagoztak, nemezeltek, bábokat varrtak, gyöngyöt fűztek, drámaórákon énekeltek és táncoltak, origamikat készítettek, sőt még angol nyelvtanulásra is volt idejük.

Az idei tábor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatásával valósult meg, ők biztosították a helyszínt, és természetesen tőlük is érkezett néhány tehetséges gyermek. A helyszín egy véletlen folyamán lett a strand, hiszen a szervezési munkák közepette kapta a hírt Melitta, hogy a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által vezetett alapítvány megvásárolta a strandot. Így lehetőség nyílt arra, hogy az alapítvány által gondozott gyerekek is részesülhessenek az alkotás örömében. Ez által az oktatók is kétszeres lelkesedéssel és energiával vágtak neki a hétnek.

A táborral egy időben Csaba testvér kérésére néhány – a strand területén lévő – kisház is új arculatot kapott, az oktatók ugyanis színes, életvidám képeket festettek az egyébként egyhangú fehér falakra. Ezek az alkotások a békés együttélést hivatottak ábrázolni.

A pénteki, táborzáró napon minden szülő meghívást kapott a strand teraszára, ahol már a gyerekek kiállított munkái várták őket, illetve az erre az alkalomra összeállított kis műsor, amelyben olyan dalok hangzottak el, a gyerekek és az oktatók közös előadásában, mint A dzsungel könyvéből ismert Farkas vagyok és a Valahol Európában musical híres dala, A zene az kell. Mire a dal utolsó mondatai elhangzottak, mi, ott lévő felnőttek is a pillanat varázsa alatt ismét gyermekké lettünk.