Az anyák megünneplésének története már az ókori görögök idejére visszanyúlik. Manapság már világ minden táján szánnak arra egy napot, hogy köszöntsék az édesanyákat, az ünnepek  időpontja azonban minden kultúrában más és más. Hazánkban május első vasárnapja az, amikor mindannyian egy szál virággalkezünkben kifejezzük hálánkat és szeretetünket édesanyánknak. Nem tettek másképp a csokalyi vasárnapi iskolás gyerekek sem. Hetekkel előbb elkezdődött a „titkos” sürgés-forgás a vallásórás teremben. Míg a szülők istentiszteleten voltak, beindult a kis műhely. Készültek az üdvözlőlapok és papírvirágok az anyukák, nagymamák számára. Természetes mindegyik saját kezűleg, önállóan díszítve és színezve.

 

 

Hétről hétre egyre jobban mentek az énekek és a versek is, összeállt az ünnepi műsor, minden készen állt a köszöntésre.

 

 

Anyák napjának reggelén, gyerekek nagy izgalommal érkeztek a templomba. Az istentiszteleten a lelkész egy bibliai anya képét állította a gyülekezet elé. Jokhebéd, Mózes édesanyja, egy olyan korban próbálta szeretetével és gondoskodásával életben tartani fiát, amikor a fiúgyermekekre a biztos halál várt. Isten mellé állt és segített neki a legnehezebb időkben is, ugyanúgy, ahogy teszi ezt napjainkban is a modern kor anyukáival.

A gyerekek műsorára az istentisztelet végén került sor. Színes volt ésmegható. A virágok átadására a templom udvarán került sor. Az anyukák örömmel szívükben, egyik oldalról gyermekük kezét szorítva, másikban pedig a csomagolópapírból készült virágokkal indultak haza.

Forró Emese