Ünneplőben január 22-én, a magyar kultúra napján

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén (ma Szatmárcseke) a Himnusz kéziratát, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti kézirat szerint január 22-én. A Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette közösségünk identitását kifejező énekké, nemzeti himnuszunkká. Hivatalosan csak 1989-ben került be a magyar alkotmányba, szövegének születésnapja ekkor lett a magyar kultúra napja is egyben.

A kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, csak közösségi létben létezhet, megünneplése szintén a közösség javát szolgálja. „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is” – vallja Fasang Árpád zongoraművész, aki először vetette fel a magyar kultúra napjáról való megemlékezés ötletét.

Ha e napot jól ünnepeljük, nem unalmas ismétlődéssé, hanem valóban erőt adó felismeréssé, rácsodálkozássá válhat. Ha az önismeret fejleszthető, és egyben személyiségfejlődéssel is jár, hogyan hanyagolhatjuk el nemzeti öntudatunk felébresztését és csiszolását, ami nemcsak a magyar nép, hanem más nemzetek javára is válhat, hiszen nyelvünkkel, irodalmunkkal, dalainkkal, táncainkkal, tudományos felfedezéseinkkel végül is ugyanannak a világnak gazdagságát fejezzük ki újból és újból.