Köszöntő
Nehéz időket élünk! Járvány, bezártság és korlátozások között éljük mindennapjainkat. A korlátozások rányomják bélyegüket az ünnepekre is. Éppen ezért talán soha nem volt ennyire fontos, hogy a szeretet ünnepén jobban odafigyeljünk egymásra, mint valaha. Most sokkal nagyobb szükségünk van a nyugalomra, a meghittségre, a kedvességre, és mindezt a család és az igazi barátok közelsége biztosíthatja számunkra az ünnepen. Egy jó szó, mosoly, ölelés sokkal többet jelenthet most mindannyiunk számára, mint a drága ajándékok. Semmi nem tud annyi erőt adni a megfáradt embernek, mint a szeretet, a valahová tartozás érzése. Vigyázzunk rá, hogy Karácsony elmúltával is maradjon meg az egymás iránti tisztelet és a szeretet. Legyen ez az idei Karácsony üzenete. Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt és boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Béres Csabapolgármester és Csuka József alpolgármester


A pacsirták karácsonya

„Assisi Ferenc mondta egyszer: ha a császárral beszélhetnék, elrendeltetném vele, hogy a pacsirtáknak karácsony estéjén magot szórjanak a havas utakra, hadd legyen részük ünnepi lakomában e szent napon nekik is. A szent meglátta és átérezte: milyen szörnyű dolog a napsugárhoz és nyári bőséghez szokott pacsirtának szállani havas utak, dérütött mezők, hófehér földek felett. Ha egyáltalában tudna énekelni, mit énekelne ilyenkor egy árva pacsirtapár, mit énekelne ilyenkor a pacsirta párjának holtteteme felett? Utolsó dal a megfagyott világban.

Mikor ideér a szent gondolata, hirtelen rázuhog a karácsonyi öröm forró gondolatzápora. Hiszen karácsony szánni és szeretni tanított, felfedezte a szenvedő embert, királyi művészetté avatta a jótettet, megismertette az emberekkel az élet legnagyobb örömét: az örömszerzést. Ne féljetek, fázó pacsirták – íme, szól a király, parancsot ad, bársonymentés, tollas süvegű, szattyánsarus apródok szórják tele a hómezőket édes, friss magvakkal, s hívogatják az éhség- és fagyverte sereget királyi lakomára. Szélzúgásban, fagyos csendben surran, röpül ezer madár, halk, sűrű motozás, s egyszer csak megszólal a pacsirták Te Deumának csengettyűszava.

Igen, így képzelte ezt a szent, maga is az Isten pacsirtája. De mi lenne másnap reggel? Vajon elég-e az, ha egyetlenegy napon csoda történik, és a havas táj felett elszórják az életmentő búzaszemeket? Élet-e egy olyan karácsony, amely egy nap kivételes hangulatát iktatja bele évenként egyszer kietlen, sötét és kihűlt életünkbe? Lehet-e pacsirtát tartani úgy, hogy egy hosszú télen át egyetlenegyszer kapjon szemet?

Milyen világos, hogy ha a karácsony nem lesz mindennapi erkölcs: ünnepi romantika marad csupán. Milyen kőkemény valóság, hogy a pacsirták mindennap éhesek, mindennap fáznak, s őket mindennap etetni és szeretni kell. Kihűlő világban, ólomszínű ég alatt, halálítélettel telített levegőben suhannak, szállnak, hullnak a fázó, néma pacsirták: a lelkek. Mindenikben ott halványodik egy édes nyárnak az emléke vagy álma. Mindeniknek tele van a lelke el nem énekelhetett dalokkal. Mindeniknek vonaglik fáradó szárnya, amint menekül a zord idő körülkerítő avargyűrűjéből a fény, a béke, a szeretet szigetére. Oh, mennyi ilyen lélek szálldos körülöttünk! Siessünk, halálosan sürgős a munkánk: szórjuk szét a hómezők felett a jóság búzaszemeit, apró vigasztalásokat, piciny segítéseket, részvétet, kézfogást, megértő hallgatást, szűkös kamránk összesöpört morzsáit, mindazt, ami tőlünk telik: éhesek a pacsirták! Hétköznaponként, esténként, mikor megáll a nagy malom, a robot nem tapos, a gond nem őröl: hallasz-e néha halk, távoli, tiszta pacsirtaszót, azoknak a lelkeknek énekét, akiknek éppen a te kezed vetett búzaszemet? Nem ismered őket, nem találkoztál velük; Isten elválasztotta a magvetőt és a pacsirtát, de a magvető hallja az ismeretlen pacsirta énekét, és minden pacsirta éneket mond az ő magvetőjének.

Isten ezért az énekért tűri még a világot.”

Ravasz László csodálatos gondolataival kívánok a magam, családom és a székelyhídi református egyházközség vezetőségének nevében áldott adventi időt és igaz szeretetben, békességben és egészségben töltött karácsonyi ünnepet!

Rákosi Jenőreformátus esperes


Isten igazsága maga a szeretet

„Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” (Jn 18,37)

Jön a karácsony, Jézus születésnapja az igazság születésnapja, azé, aki azt mondta magáról, „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). De kit érdekel manapság az igazság? Az igazság, amire, akire időt kell fordítani, keresni kell, fáradni miatta, gondolkodni, dolgozni, szenvedni, áldozatot hozni vagy testileg meghalni érte. Nem a megoldásért, hanem az igazságért. Az igazság nem ismeri az alkut, nem attól függ, hányan fogadják el, vagy hányan ismerik. Akkor is igazság marad, ha a világon csak egy ember képviseli, vagy egy sem. Nem eladható és nem megvehető. Az igazság az élet fájának a jó gyümölcse, a hazugság a tiltott fa igazság imitációja, ami megöli az embert. Az igazság nem ismer politikai korrektséget, nem a közmegegyezés eredménye. Nem lehet megváltoztatni, csak elárulni. Nem lehet megölni, kiirtani, elhallgattatni, csak elfordulni tőle. Az igazság fog ítélkezni előbb vagy utóbb mindnyájunk felett.

A gonosz ajánlata „megoldás” a „helyzetre”, ami az igazság látszata vagy féligazság, de lehet az élvezet vagy a szenvedés miatti elfordulás is az igazságtól, amikor egyszerűen csak úgy teszünk, mintha igazság nem lenne. Ő az a bizonyos megoldás, ami megteremti a komfortzónát, megment, és enyhülést hoz és bevezet a normális emberek közé, azok közé, akik számítanak. Woody Allen forgatókönyvíró, színész mondta egyszer: „Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.” Hát van benne valami. És ha a bűneset történetével összevetjük még világosabban megértjük.

„A kígyó azonban ravaszabb volt… azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« Az asszony azt felelte neki: »a kertben levő fák gyümölcséből ehetünk… csak a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, … hogy meg ne találjunk halni.« A kígyó erre azt mondta az asszonynak: »Dehogy is haltok meg!«” (1Móz 3,14.)

Figyeljük meg, mi történik.

A gonosz, hamis, féligazságos problémát kreál. Összemossa az igazságot a hazugsággal. És adja a megoldást. A „megoldás” pedig látszatéletet, látszatboldogságot, látszat jót, vagyis halált teremt, ami belső válságot hoz létre, amit aztán orvosolni kell egy újabb „megoldással”, hogy az élet „élhető” legyen. Elhiteti az emberrel, hogy az igazság relatív, hogy mindenkinek van egy saját igazsága. Ez az Istenről, vagyis az Ősigazságról való leválás fosztotta és fosztja meg az embert az örök élettől, fiatalságtól és boldogságtól, elmerítve, a hazugságban, teljesen biztosan sodorva őt az örök pokol kínjai felé. A „sötét oldal” azóta is működik, létrehozva az illúziót, a varázslatot, a „mátrixot”, a „világot” és a félelmet az igazságtól. És bizony az Úr Jézus nélkül esélytelenek vagyunk vele szemben. Most már értjük, miért kell az Örök Igazságnak a világba testesülni? A hazugság az ember életformájává vált, és az általa nyújtott élvezet vakká és érzéketlenné tette. De Ő megszületett! És minden hatalma megvan rá, hogy az azt akaró embert a teljes igazságba öltöztesse.

A Szent Család boldog volt, mert mindig minden igaz volt bennük és köztük, a legparányibbtól a legnagyobb dologig. Ezt bevállalták minden alku nélkül, még ha ez kirekesztettséget, szegénységet, üldöztetést vagy halálveszélyt jelentett is számukra. Így született meg velük a földön a mennyország, amely a boldogság mellett mindaddig fájdalmas is lesz, amíg a hazugság teljesen meg nem szűnik.

A karácsony az Igazság testben való megjelenése köztünk, mert csak az igazság tud bennünket szabaddá tenni az ellenség hazugsághalálából (Jn 8,32). Jézus emberként jelent meg, mert az igazság információját, aminek egyedüli forrása az Atya, az Igazság Szentlelkében át akarja adni az ember minden létsíkjának és ezáltal az egész világnak.

A legjobb hír az, hogy Isten igazsága maga a szeretet, abból is az igazi, ami tényleg boldoggá tud tenni.

Akarjuk ezt a szeretetet? Hát persze! Akkor hát járjunk az irgalom, az igazság és a megbocsájtás keskeny ösvényén ahol az Úr Jézus jár előttünk, mögöttünk és működik bennünk.

Boldog karácsonyt!

Erdődi Endre, görög katolikus lelkész


Isten ajándéka, a Fia

A Bibliával sok mindent megtehet az ember: mellőzheti, gúnyolhatja, igazságait tagadhatja, ízekre szedheti. Mondhatja, hogy hamisítvány: elvettek belőle, hozzátettek, átírták. Azt azonban senki nem tagadhatja, hogy van egy nyugtalanító irat, egy egységes könyv, ami protestáns elfogadottságában hatvanhat könyvből áll. Ezekből puzzle-ként olyan hatalmas, korok fölött átívelő, egyértelmű üzenetek jönnek elő, hogy lehetetlen tagadni a felénk irányított provokatív jellegüket.

Az egyik ilyen, mindnyájunk által ismert üzenet: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Ez a Karácsony igazi üzenete, immáron kétezer éve.  Azért friss 2021-ben is ez a hír, mert a bűneset óta változtathatatlanul küszködünk a saját lelkiismeretünkkel, hogy csendben maradjon és hagyjon bennünket szabadon vétkezni. Az elkövetett bűneink lajstroma pedig egyre bővül, és ránehezedik a lelkünkre. Ezért van az, hogy miközben mentegetjük magunkat, hazudunk, tagadunk, bujkálunk, befeketítünk másokat, vádolunk, gyűlölünk, ölünk.

Tagadjuk, hogy lenne abszolút igazság, mert nincs Isten, aki azt képviselné. Jézus a Krisztus, a názáreti ács fia tudta előre, hogy így akarjuk majd hárítani a felelősségre vonást. Ezért mondta a következőt: „Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is.” (Jn 15,22–25)

Kedves testvéreim! Isten azért adta a Fiát váltságul a bűneinkért, mert szeretett bennünket.

Nem toldozza-foldozza ezt a bűntől átszőtt, gonosztól megrontott, agyonijesztett világot, hanem ezzel egyszerre elkészített egy országot, ahova hív és vár bennünket. Ezért aktuálisak a fenti bibliai üzenetek.

Áldott ünneplését a Földre érkezett Isten Fiának. Boldog Karácsonyt és új évet minden olvasónak!

Balla Frigyes baptista igehirdető


Să privim cu încredere şi speranţă, dar şi cu responsabilitate

Nașterea Mântuitorului Iisus Hristos in ieslea Betleemului este unul dintre cele mai mari evenimente pe care le prăznuiește întreaga creștinătate. Nașterea Domnului Iisus Hristos este vestită de îngerii din ceruri ca bucurie mare pentru mântuirea oamenilor, pentru că Cel ce Se naște într-o iesle dintr-o peşteră de sub pământ este Acela prin Care şi pentru Care au fost făcute cerul şi pământul, Fiul Cel veşnic al Tatălui ceresc.

Ne aflăm cu toții într-o perioadă grea, mai tristă, când o mulțime de oameni suferă și sunt stăpâniți de teama de îmbolnăvire, teama de moarte, teama de schimbare a vieţii sociale. Biserica ne îndeamnă să privim cu încredere şi speranţă, dar şi cu responsabilitate, fiecare clipă a vieţii prezente. Sărbătoarea Nașterii Domnului este o sărbătoare a preaslăvirii lui Dumnezeu Care Se face om din iubire pentru noi oamenii și pentru mântuirea noastră, este o sărbătoare a păcii sufletești, o sărbătoare a bucuriei și a bunei voiri între oameni. Cu prilejul Sărbătorii Nașterii Domnului nostru Iisus Hristos, Anului Nou vă dorim tuturor sănătate și mântuire, binecuvântare pace și bucurie, întru mulți fericiți și binecuvântați ani!

Tekintsünk életünkre bizalommal és reménnyel, de felelősséggel is

Jézus Krisztus, a Megváltó születése a betlehemi jászolban az egyik legnagyobb esemény, amelyet ünnepel az egész kereszténység. Jézus Krisztus születését az ég angyalai úgy hirdetik, mint az emberek üdvözülésének nagy örömét, mert Őáltala és Őérette, a mennyei Atya örök Fiáért, Aki a föld alatti barlangban levő jászolban születik, teremtődött az ég és a föld.

Mindannyian nehéz, szomorúbb időszakot élünk át, amikor sok ember szenved és eluralkodik rajtuk a betegségtől való félelem, a halálfélelem, a közösségi élet megváltoztatásától való félelem. Az egyház arra buzdít minket, hogy bizalommal és reménnyel, de felelősséggel is tekintsünk életünk minden pillanatára.

Urunk születésének ünnepe Isten imádatának ünnepe, Aki emberré lesz az emberekért érzett szeretetéből, a mi üdvösségünkért; a lelki békének, az örömnek és az emberek közötti jóindulatnak az ünnepe.

Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepe és az új év alkalmából kívánunk mindenkinek egészséget és üdvösséget, áldást, békét és örömöt sok boldog és áldott évben!

părintele ortodox Vlad-Sergiu Șuteuortodox lelkész


A mindennél erősebb szeretet

Egyszer karácsonykor láttam az egyik templomban, ahogy egy nagypapa ölében pici fiúcskával ácsorog a betlehem előtt. Érdekes módon a gyermek nem a betlehemet nézegette. A nagypapára csodálkozott rá. Piszkálta, simogatta az arcát, a szakállát, nagyokat kacagott. Mondanom se kell, hogy a nagypapát se kötötte le a betlehem. Könnyes szemmel gyönyörködött unokájában. Csak nézte, mosolygott és a hála ült ki ráncos arcára. Ahogy néztem őket, egy pillanat alatt átjárta az én szívemet is a derű és a szeretet. Rögtön megértettem, megéreztem, miért is olyan különleges ez az éjszaka, ez az ünnep.

Karácsony estéjén ez a pici baba is, akit vártunk, akire mi azt mondjuk, hogy Jézus Krisztus, a világ Megváltója, úgy kezdi az eljövetelét ebbe a világba, hogy nem is tud beszélni. Éppen ezért ne a beszédjét várjuk, hogy majd mond nekünk valami okosat, valami fontosat, ami majd elindít bennünket, vagy megerősít. Mert talán éppen ez az éjszaka arra hív bennünket, hogy tegyük érzékennyé a szívünket. Arra, ahogyan Isten megérint bennünket. Meg akarja érinteni a szívünket, a lelkünket. Olyan gyengéden, ahogy egy kisbaba érinti az édesanyja vagy éppen a nagypapája arcát. Ezt akarja adni nekünk az Isten. Az Ő csendjét és békéjét, az Ő gyermeki szeretetét. Azt a szeretetet, ami megerősíti azt, aki el van gyengülve, ami megvigasztalja azt, aki el van keseredve, és erőt ad a mindennapok küzdelmeihez. Nemde érzi az ember, hívő és hitetlen, hogy ilyenkor olyan boldog az egész világ?

Az ünnep legfontosabb üzenete: A mindennél erősebb szeretet: „Úgy szeretette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy, aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) Ebben a mondatban benne van minden. Isten nagy szeretetének a napja ez. Ezért a karácsonyfa, ezért a betlehem, ezért az éjféli szentmise, ünnepi Istentisztelet. Olyan titokkal állunk szemben, amelyről csak térden állva elmélkedhetünk. Tele van a világ gyászoló anyákkal, apákkal, árvaságra jutott gyermekekkel, széthullott családok sok ezer hajótöröttjével. Mennyien hordoznak vérző sebeket a szívükben. Mennyien eltévednek, mert nem ragyog előttük a szeretet csillaga. Karácsony ünnepe közeleg. Isten felajánl nekünk egy lehetőséget. Egy régi, mégis mindig új utat, amely a boldogság, a béke tartományába vezet. Elénk tesz egy gyermeket, hogy szeressük, hogy az Ő segítségével keressük és találjuk meg a boldogság csillagát.

De vajon én mit viszek haza az ünnepből? A szentmisékből vagy istentiszteletekből magam mögött akarom hagyni a világ sötétségét, és vinni a betlehemi jászol fényét és melegét? Büszkén vallom, hogy megszületett, világra jött a szeretet?

Isten áldásával kívánok a hátralévő adventhez áldott készületet és boldog, békés ünnepeket.

Kuglis Gábor, római katolikus plébános


Írta: Ér hangja