Bródy János közismert dalának  soraiból választott címet Rákóczi Lajos, Székelyhíd első polgármestere a január 8-án, a város központi vendéglőjében megtartott bemutató számára. A Tulipán Lovas Sportklub elnöke által, tájékoztató célzattal összeállított dokumentumfilm levetítése az 1989-es forradalmi események székelyhídi vonatkozásait volt hivatott feleleveníteni. A felvétel nyilvánosság elé tárásának időpontja jeles évfordulóhoz köthető: 1990. január. 8-án pontosan 17 óra 30 perckor iktatták be az első adminisztratív testületet Székelyhídon: a polgármestert és három tanácsosát, egy belső választás eredményeként, amelyet az akkori hatalom hitelesített.

A Duna TV kérésére készített harmincperces kisfilm az elmúlt év decemberében folyamatosan a csatorna műsorára tűzött hasonló jellegű munkák sorát gyarapítja, különösen nagy jelentőséggel bírva a székelyhídiak számára. A felvételt megtekintve, sokan magukra ismerhettek a délután folyamán, illetve sok ismerős arcot láthattak a vásznon, és váltakozó kedéllyel újratárgyalhatták a zaklatott napokat egy kevés harapnivaló és többnyire teli poharak mellett.

A rendszerváltás előtti és utáni településről és lakóiról, a jól ismert utcákról és épületekről, a felismerhető változásokról beszéltek a felvillanó képek: a piac, a patakpart, az elhaladó szekerek hosszú sora, a sárral borított pincesor, ágaskodó fehér lovak egy csoportja, a kastély romos épülete és a benne tanuló diákok, lakodalom, farsangi mulatság … A látottakat Bródy János dalai kísérték, Rákóczi úr válogatásában, aki szívesen osztotta meg emlékeit a közönséggel. Az országban végbemenő események bizonytalan változásokat idéztek elő, nem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap. Valószerűtlennek tűnt az egész, és sokan úgy gondolták, hogy talán csak álom, és holnap visszajönnek vagy talán el se mentek …

Ahogyan az ország többi részét, úgy a kis érmelléki települést is  szigorú rendőri ellenőrzés tartotta  kézben december vége és január eleje között,  hiszen az éhező, a fűtetlen szobákban túlélő lakosság zavargásaira számítani lehetett. A temesvári események  után  egy értelmiségi csoport a központi parkban december 18-án a mostani turul madár helyén álló vörös csillagot eltávolította, többen gyertyákat gyújtottak, de a rendőrök nem engedték kibontakozni a tüntetést.

Szükség volt pillanatnyi vezetőkre, akik megalakították az első olyan ,,gárdátˮ, amely komolyan örizte a települést, és például védte a rendőrőket a tüntetők százötven-kétszáz fős tömege ellen (sokan próbáltak nyugatra szökni, és a rendőrtisztek nem kímélték azokat, akiket elfogtak), és lehetővé tették, hogy a rendszerváltás vérmentesen történjen a községben. A rendfenntartók megeskették a rendőrparancsnokot, hogy nem fognak a tömegbe lőni, és miután a rendőrök Diószegre távoztak, a település egy hétig magára maradt.

,,Január 6-8-án jöttek ki a váradi rendőrségtől, és megkérdezték, hogy kik azok a rendőrök, akiket a település visszafogadna. Mi két-három nevet mondtunk, akik visszajöttek, de azok is katonákkal járőröztek … Január végén, február elején stabilizálódott a helyzet, a marosvásárhelyi események után egy hat tagú delegációt hívtak Belgiumba tőlünk, és ott adtam az első riportot romániai köztisztviselőként a forradalmi állapotokról, testvértelepülési megállapodást írtunk alá … és aztán jöttek a szabad választások …ˮ – fűzi tovább a szót megállíthatatlanul Rákóczi Lajos szervező, akkori polgármester.


Írta: Szamos Mariann