Érdekességek a lánglovagok életéből, akik azt kívánják, hogy bár ne lenne munkájuk

Románia tűzoltóállomásain országszerte nyílt napot tartottak szeptember 13-án. Székelyhídon Claudiu Gabriel Mag kapitány és a városi állomás beosztottai várták a látogatókat érdekességekkel.

Reggel 10 órakor megnyíltak a tűzoltóállomás kapui a kíváncsiskodni vágyó látogatók előtt. Különleges nap volt ez, nem csak azért, mert egy olyan terepre tehette be a mindennapi ember a lábát, amit nem láthat akármikor és amit hősiesség leng körül, de azért is, mert egy ünnepnapról volt szó. Az ünneplésre, jobban mondva a megemlékezésre egy 165 évvel ezelőtti történelmi esemény adta az apropót. 1848. szeptember 13-án török csapatok megpróbálták elfoglalni Bukarestet. A források szerint nem állt senki készenlétben az ötezres török sereg érkezésekor, csak egy tűzoltóosztag, szám szerint 166 ember, akiket Pavel Zăgănescu parancsnok vezetett a harcba. Az ütközet a főváros melletti Spirii dombon történt, ahol a román tűzoltók hősies ellenállását megtörték a túlerőben levő törökök, akik végül elfoglalták a várost. A példaértékű magatartású, bátor tűzoltókra így minden szeptember 13-án megemlékeznek napjaink életmentői.
Mivel is történhetett volna méltóbban ez a megemlékezés, ha nem egy nyílt nappal, ahol bárki megnézhette, hogyan harcolnak a tűzoltók – ha nem is a törökökkel, de a tűzzel. Így a nyílt napon, aki besétált a kitárt kapukon a székelyhídi állomás tágas udvarára, megnézhetett több életmentő és tűzoltói gyakorlatot is. Az állomásvezető kapitány elmondása szerint nem jött a legjobban a péntek 13-a. Természetesen nem a babona miatt, hanem azért, mert a tűzoltóság ugyan értesítette különböző utakon a pedagógusokat, kevesebb volt az esély arra, hogy diáklátogatók is legyenek, mivel a tanév 16-án kezdődött. Ennek ellenére a szolgálatosok készen álltak minden pillanatban, csak úgy, mint az egyszerű hétköznapokon.
Mint megtudtuk, ezek a bizonyos „egyszerű hétköznapok” gyakran rejtegetnek meglepetéseket a gyakorlottak számára is. Előfordul például, hogy a romák taxiszolgáltatásként tekintenek az állomás sürgősségi mentőautójára, valamilyen légből kapott ürüggyel hívják a sürgősségi számot, s mikor az autó odaér a helyszínre, a „bajbajutott” már nagy csomagokkal várja az életmentést. Aztán Nagyváradra érve már az állomásnál szól, hogy köszöni jól van, leszállna. Mindezt persze aközben, hogy lehet valahol máshol valaki valódi segítségre szorul. Az ilyen és hasonló esetek ellenére is az állomás légterében érezhető az elhivatottság, amit a tűzoltókapitány is minden nap igazol már bevett mondásával, amit állítása szerint nap mint nap elmond beosztottainak:
 
„Egy dolog biztos, hogy reggel bejösz az állomás kapuján, de hogy a műszak végén haza is mész, már korántsem az.”
 
Claudiu Gabriel Mag kapitány – aki 2008 óta tagja a székelyhídi állomás tűzoltócsapatának – különben minden reggel Margittáról érkezik szolgálatába, maga mögött hagyva feleségét és két kisfiát, tudván, hogy minden bevetésen az élete foroghat kockán. Meggyőződése azonban sokkal erősebb, mint félelmei. 2000-ben végezte tanulmányait és kezdte el szolgálatát a közjó érdekében, és mostanáig a ranglétra minden fokát bejárta.
Bár hivatása nem engedi, hogy a médiának a mentési esetekről vagy azok részleteiről beszéljen, elmondta, hogy szeptemberig már több, mint 200 hívást kaptak a nagyváradi központtól.
 
A nyílt napon több érdekes tudnivalót is megtudtunk a lánglovagok tevékenységéről. Így derült ki számukra az is, hogy ami a tűzoltó állomások számát illeti Bihar megye nagyon szerencsés helyzetben van az ország más megyéivel szemben. A megyében összesen tizenkét állomás található, míg az ország más megyéiben ez a szám hat-hét körül mozog. A kevesebb állomással rendelkező megyékben a helyszínre érkezés ideje akár az egy órát is elérheti, mivel egy állomás körzete rendkívül nagy lehet, így egyes települései nagyon távol esnek az állomástól. Székelyhíd esetében a legtávolabb eső település tizenhat kilométerre található az állomástól. Minden riasztáskor a szolgálatos tűzoltók és mentősök a SMURD mentőautót küldik előre, arra az esetre, ha valaki életmentésre vagy más egészségügyi ellátásra szorulna, amit egy vagy több tartálykocsi követ. Az állomásnak három régi típusú, különböző űrtartalommal rendelkező tartálykocsija van, amelyek újratöltését a város tűzcsapjairól vagy a város körül található vadvizekből végzik. Fontos tudni, hogy ha a tűzoltókat egy olyan tűzesethez hívják, amely felemészti minden víztartalékukat a kocsi(k)ból, a helyszín közeli lakosok törvény által kötelesek segíteni a mentést saját kútjukkal, vízcsapjukkal. Mag kapitány úr azt is megemlítette, hogy a tűzoltás hatékonysága nyilván tovább növelhető. Hiszen ha egy-egy helyszínre nem 8000 liter vízzel kellene kivonulniuk a kocsiban, hanem volna olyan autó, amelyet csak tűzcsapra kell csatlakoztatni a mentéshez, máris sokkal kisebb volna a kocsik futamideje. De nem panaszkodik, inkább igyekszik arra inteni tűzoltóit, hogy minden felszerelésre nagyon vigyázzanak, mert az állami forrásokból történő korszerűsítés még várat magára.
Addig is Isten adja, minél több nap teljen el bevetés nélkül. Vagy, ahogyan az egyik tiszt javított ki elköszönéskor: „Itt nem azt kell kívánni, hogy jó legyen a munka, hanem azt, hogy ne legyen!”
 
Bíró Orsolya