Minden lakás megérdemel egy kandallót vagy cserépkályhát!

A fűtésszezonban a kályhakészítés, fűtés, biztonsági szabályok betartása igencsak aktuális témák. A riportunkban megkérdezett székelyhídi kályhásmesterekkel folytatott beszélgetések igencsak felkeltették az érdeklődésem, hogy a gyakorlatban is kipróbáljam majd a közeljövőben valamely lehetőséget.

Vissza a gyökerekhez – a hagyományos cserépkályhák

Péter-Pakó Sándor volt az első beszélgetőpartnerem, aki elmondása szerint mindig is autószerelői pályára készült, ám időközben elrabolta a szívét a kályhakészítés szépsége, melynek azóta is minden szabadidejét szenteli. Tizenkét-tizenhárom éves fiúcska volt, mikor elkezdett nyaranta dolgozni, hogy egy kis zsebpénzt keressen a vakációban. Egy szerencsés véletlen, női cselszövés változtatta meg addigi szilárd elhatározását, mely szerint ő autószerelő lesz, ha felnő. Édesanyja és nagynénje ötlete alapján elkezdett segédkezni nagybátyja, Pap Sándor mellett, aki maga öt évig Nagyváradon kályhakészítő manufaktúrában inaskodott egy ottani kályhásmester mellett. Szerencsés véletlen fordulatnak köszönhető ez is, mivel szintén női kezek mozgatták a sors szövevényes szálait, hiszen a nagybácsit nővére vitte el erre a helyre.

Péter-Pakó Sándor azt is elmesélte nagybátyjáról, hogy ő volt az első, aki elhozta környékünkre a kályhásmesterség művészetét, aminek az alapjait a fiatalok idővel továbbfejlesztették. De ez semmit sem vesz el a még ma is élő, 90. életévét betöltött Pap Sándor érdemeiből, akitől a környéken szinte minden kályhásmester elleste az alapokat.

Idővel elvégezte az addig hőn áhított autószerelői szakot, de szinte nem is dolgozott a szakmában, mert valami hiányzott neki a mindennapi megelégedettséghez. Ezt az egyszerű örömöt a kályhakészítésben találta és találja meg a mai napig, mely szerinte művészi szakmának tekinthető. Nagyon szép és egyedi, igazi hozzáértő kézimunkát igényel, és a formavilág annyira változatos, hogy szinte végtelennek tekinthető. Ám arra is figyelmeztet, hogy minél díszesebb egy kályha, annál több karbantartást igényel, így a rendelőnek alaposan átgondolt tervek alapján érdemes meghoznia a végleges döntését.

Időközben kályhakészítő és kéményseprő szakképesítést is szerzett az Országos Kályhakészítő és Kéményseprő Egyesületnél (AŞFOCH), de elmondása szerint itt csak papírokat kapott, az igazi tapasztalatot a nagybátyja mellett eltöltött nyarakon szerezte meg. Tapasztalatait oktatóként is átadhatta másoknak a medgyesi kályhagyárban, ahol főként a gyakorlat fontosságára hívta fel a résztvevők figyelmét: a kézzel való munkáéra az elgépiesedett világban, hisz ez adja meg a szakma igazi szépségét.

Szóba került kicsit a kályharakás története is, mely egészen Kínáig nyúlik és Európában a németek révén honosodott meg. Az 1970–80-as évek kemencéit előbb a vaskályhák, majd a cserépkályhák váltották fel. Az utóbbi évtizedben jelentősen modernizálódott ez a szakma is, a legtöbb kályhát átalakították központi fűtéses rendszerűvé – sőt, nagyon sok helyen a kályha szerepét átvették a fűtőtestek.

Bár igen praktikusnak bizonyulnak a modern rendszer vívmányai is, de a hagyományos cserépkályhák ár-minőség-teljesítmény arányban még mindig dobogós helyet érdemelnek. Ez olyan alternatív fűtési rendszer, amely tüzelőanyagon kívül semmitől, sem áramtól, sem víztől nem függ, így Sándor az egyik legjobb fűtési rendszernek tartja a cserépkályhákat.

Haladni a korral – a modern központi fűtéses rendszerek

Második interjúalanyom, Bátori Attila a kályhás szakmát Szilágyi Lajos székelyhídi kályhásmestertől tanulta, aki mellett évekig inaskodott, hogy ellesse a szakma csínját-bínját. A hobbi komoly hasznára vált, hisz munkái során is vízvezetéssel, fűtésszereléssel foglalkozott, foglalkozik, így ez a szabadidős tevékenység sok plusztudással gazdagítja szakértelmét. Egy kényszerpihenő során – mikor megszűnt aktuális munkahelye – hat hónapos képzést is elvégzett Nagyváradon. Ám szerinte a képzés csak formalitás, hivatalos papírt ad az ember kezébe, de az igazi tudást mindenki gyakorlat, tapasztalat útján szerzi meg.

Attilát mindig is vonzották a modern technikák, így az elmúlt évtizedben ő ezeket a technológiákat igyekszik megtanulni, alkalmazni, ha szabadideje engedi. Modern megoldásokban nincs is hiány: a piaci kínálat végeláthatatlan, vannak beltéri vizesblokkos kandallók és spórok is – amelyek amellett, hogy nagyon mutatósak, kitűnő és költséghatékony megoldást jelenthetnek azoknak, akik nem szeretnének kazánházat építeni.

Elmondása szerint inkább az idősebb generáció tagjai azok, akik jobban ragaszkodnak a hagyományos cserépkályhás fűtéshez, a fiatalok nyitottabbak az új dolgokra, hisz változnak az idők és vele az igények is. Míg régen egy családban akár három generáció is együtt élt egy kisebb szobában és konyhában, valamint a tisztaszobát csak ritka alkalmakkor a vendégnek fűtötték be, ma ez már elképzelhetetlen. Egyre nagyobb terekre van igény, melyet be is laknak az emberek, így a fűtési rendszernek is ezekhez az igényekhez kell alkalmazkodnia. Az új építésű lakások szinte már elképzelhetetlenek padlófűtéses rendszer nélkül, ez mára a lakás egyik alaptartozéka lett.

Kielégíteni minden igényt – a hagyományos és a modern ötvözete

Bár igen fiatal, Balogh Sándor Attila mégis hivatalos engedélyekkel ellátott kályhás céget tudhat magáénak, amelyről büszkén és a szakma iránti nagy szeretettel beszél.

Érdekes egybeesés, hogy – Péter-Pakó Sándorhoz hasonlóan – itt is szó esik az autószerelői képesítésről, amit végül felülír a kályhakészítés iránti szeretet. A szakma Sándor édesapja által lopja be magát szívébe, akivel tizenegy éves korától kezdve egészen annak haláláig együtt dolgozik, amikor csak teheti. 2001-ben, amikor tizennyolc éves, meghal a szeretett édesapa, így a fiú egyedül marad, egyedül tanul, dolgozik tovább. Idővel okleveleket szerez a szakmában, és 2019 óta hivatalosan bejegyzett céget tudhat magáénak, melyre a kályhakészítő és kéményseprő egyesület minden évben hivatalos engedélyt bocsájt ki év elején.

Emellett lelkesedésben sincs hiány, hisz nemrégiben is részt vett egy orosz szervezésben történő képzésen a Moldovai Köztársaságban, amelyen a modern ökotűzterekről tanultak a résztvevők.

A siker alapköve Sándor szerint a rengeteg befektetett idő, munka, energia és tanulás, hisz a szakmai színvonalhoz az embernek meg kell fizetnie a tanulópénzt is. Ami szerinte talán a legfontosabb ebben a szakmában, az a folyamatos változás – így az ember csak kitartó tanulás és képzés révén tudja tartani az iramot. A hagyományos technikák mellett modern tervezőprogramokkal is dolgozik, hogy minden igénynek meg tudjon felelni.

Amilyen változatos a szakma, annyira változatosak az igények, a hagyományos cserépkályhák mellett megjelenik a modernebb kályhákra való igény is, melyek azonban sokkal drágábbak, így ez a tényező igencsak megrostálja az ügyfélkört. A nagyobb igényekkel az elvárások is igencsak megnőnek, a tehetősebb ügyfelek manapság már referenciamunkákat kérnek a kályhásmesterektől. Igények ide vagy oda, a szakma talán legjobb része Sándor szerint a visszajelzésekben rejlik. Akkor érzi igazán az ember, hogy jó, hasznos dolog, amit nap mint nap csinál.

Szó esik a cégről is, melyről igen büszkén mesél, hisz változatos tevékenységkörükkel szinte minden igényt képesek kielégíteni: foglalkoznak kályharakással, felújítással és átrakással, kandallók és modern tűzterek beépítésével, kerámia és inox kémények rakásával, tisztításával, általános állapotfelméréssel, valamint működési engedélyek kiadásával és legnagyobb bánatára tűzesetek utáni kárfelméréssel is. Ez mindig nagyon fájdalmas dolog szakmai szemmel nézve, hisz megfelelő odafigyeléssel ezek az esetek nagy többségben elkerülhetőek lennének.

Fő a biztonság – fűtési biztonsági kisokos

A legfontosabb a biztonság, ebben mindhárom megkérdezett szakember tökéletesen egyetértett. Legyen szó hagyományos vagy modern fűtési rendszerről, a legfontosabb szabály az odafigyelés, valamint következetesség.

A hagyományos rendszereknél a fő hangsúly a kéményeken van, melyet törvénybe foglalva is megtalálhatunk: minden kéményt évente kötelezően ki kellene tisztíttatni és karban kellene tartani. Ezzel megelőzhetőek lennének a kéménytüzek, amelyeknek sokszor teljes lakások válnak martalékává és amelyek az éves tűzeseteknek szinte 90%-át teszik ki. Ezen kívül nagyon fontos a kályhák és egyéb fűtőtestek karbantartása is, mely által megelőzhető ezek eldugulása. Lényeges még a tüzelőanyag, mely legjobb esetben legalább kétéves, száraz fa kellene legyen.

A modernebb központi fűtéses rendszereknél több tényező is alapvető biztonsági szempontot jelent: a fűtésszezon kezdetén elengedhetetlen a csapok, nyomás, pumpa és a hőszabályzó (termosztát) ellenőrzése, a rendszer vízzel való feltöltése, valamint a kiegyenlítő tartály levegővel való feltöltése. Áramkimaradás esetén pedig rendszertől függően két megoldás létezik: vagy a tüzet oltjuk el, vagy a rendszert kapcsoljuk ki, ezáltal elkerülve, hogy felfőjön, felrobbanjon a kazán, leégjen a pumpa, gőzkicsapás keletkezzen vagy komoly csőtörés alakuljon ki.

Utánpótlás – avagy mit rejt a jövő?

Érdekes módon a biztonság témaköre mellett az utánpótlás témájában is igen hasonló válaszokat kaptam a három megkérdezett kályhásmestertől. A fiatalokat nem igazán vonzza a szakma, túl piszkos, túl sok a munka a hőn áhított szép végeredményig. Pályafutásuk során még nem igazán akadt jelentkező, aki inasként melléjük szegődött volna, hogy ellesse tőlük a szakmai fortélyokat, azonban a bizakodás mindhármuk hangjából kicsengett. Egyikük sem hiszi, hogy ez a szakma a kihalás szélén állna, hisz varázslatos módon azért mindig akad valaki, akit magával ragad minden rútságával és szépségével a kályhakészítés művészete. Mert a tűz melegére talán még nagyobb szükségünk van és lesz a posztmodern kor elhidegült éveiben.


Írta: Ványa Blanka