Még mindig vannak néhányan, akik az utolsó pillanatra halasztották az előkészítő osztályba való beiratkozást. Hatalmas felelősség hárul ilyenkor minden szülőre, hiszen az iskolát és azt, hogy milyen nyelven tanuljon a gyermeke, nem saját magának választja.

Lőrincz László biológus szerint „Minden embernek van anyanyelve, bármilyen nemzetiségű is legyen. Földünkön élő bármely ember ezen érti meg legkönnyebben a dolgokat és fejezi ki magát a legtökéletesebben, még ha több nyelvet ismer is, Ezen a nyelven számol, gondolkodik, álmodik…”

Az anyanyelvünkön értjük a sikert, a kudarcot, a mondókát, a mesét, az imádságot, az áldást, az ígéreteket, a fogadalmakat. Anyanyelvünkön mondjuk ki  első szavainkat. Anyanyelvünkön fogalmazódnak meg bennünk a legfontosabb döntéseink, anyanyelvünkön kesergünk, és viccelünk. Az anyanyelv az idegen nyelvek tanulásának alapeszköze. Az anyanyelven való tanulás joga országunk alkotmányában rögzített. Éljünk hát vele! Műveljük, ápoljuk, tanítsuk együtt! Ne szégyelljük, ha tanulnunk kell, hisz nem egyszerű nyelv a miénk. Merjük szépen, pontosan használni!

Anyanyelvünk határtalanul színes, tehát meg kell tanítanunk az utánunk következő generációkat, hogy értsék, tiszteljék azt! Vigyázzuk, őrizzék szépségét, tisztaságát, úgy adjuk tovább, mint az életet adó lángot, mint a holnap reményét. Jogunk és kötelességünk anyanyelvünket használni, fejleszteni, utódainknak helyesen tanítani. Jókai Anna író- és költőnő gondolataival zárom írásomat: ,,Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.”


Írta: Püsök Julianna