Az idén első alkalommal megrendezett Székelyhídi Városnapok alkalmából ismét vendégként köszönthettük a nyíregyházi Mandala Dalszínházat. Az 1992-ben alakult társulat több, mint húsz éve viszi el a színházi kultúrát olyan kis közösségekbe, amelyek amúgy nem engedhetnék meg maguknak az ilyen jellegű előadásokat. Az egyesület ügyvezető igazgatójával, Bódis Gáborral beszélgettünk, aki készségesen elevenítette fel az elmúlt évek Székelyhídhoz és Erdélyhez kötődő emlékeit.

– Mikor jártak először Székelyhídon?
– Sokszor voltunk mi itt, Sóki Béci kezdett minket idehozni, szervezni, és ez szerintem egy olyan öt-hat éves folyamat volt, öt-hat évig többé-kevésbé folyamatosan adtunk elő itt. Nem is tudom, mikor voltunk itt utoljára, de szabadtéren akkor nem játszottunk, hanem a művelődési házban, így ez az első alkalom.
 
– Játszották-e már Székelyhídon az István, a királyt?
– 1996 óta tartjuk műsoron az István a királyt, több, mint kétszázszor játszottuk már nagyon sokfelé, határon innen és túl. Igen, játszottuk már Székelyhídon 1996-97-ben. Itt a Partiumban, erős sejtésem szerint mi játszottuk először az István a királyt. Ebben az elmúlt tizenhét-tizennyolc évben nagyon sokfelé voltunk az Istvánnal és sok vendégművész játszott nálunk. Összeszámoltuk egyszer, hogy ebből a kétszáz alkalomból ötvenkétszer játszottuk Varga Miklóssal, úgy, hogy ő volt István a király, játszottuk nagyon sokszor Vikidál Gyulával, sokszor volt nálunk Nagy Feró vendégként, és most az utóbbi években Vikidál Gyulától Kalapács Józsi vette át a stafétát, mint Koppány, és a Pesti Magyar Színháznak a művésze, aki ott egyébként nagyon sokszor alakította, Tóth Sándor. Ő játssza Istvánt.
 
– Hogyan emlékszik vissza a színház kezdeteire?
– 1992-ben alakult, már igencsak több, mint húsz éve és a kezdeteknél több, két hétre nyúló turnénk volt a Partiumban és Erdélyben. A Mandala színház kezdeti időszakában nagyon sokat jártunk erre. Volt egy nagyon agilis szervező Szatmárnémetiben, Miskolci Ernőnek hívják, de már nem ott lakik. Neki olyan kapcsolatrendszere volt, hogy egyszerűen a fejébe vette, hogy minket meg kell mutatni itt minél több településen, minél több városban, és hát gyakorlatilag itt Nagybányától Szatmárnémetin át és Nagykároly, Nagyvárad – ezen a vonalon végig nagyon sokszor szerepeltetett és bevitt minket Székelyföldre is. Játszottunk Kolozsvártól Csíkszeredáig nagyon sokfelé, akkor ilyen 15-16 előadást felölelő turnékon voltunk. Egyébként ez a József és a bűvös kabát című musical-el volt, ez ugye Andrew Lloyd Webbernek a musicalje, amit nagyon fiatal korában írt. És talán azért is lehetett ez ekkora siker, mert tényleg nagy közönségünk volt, mert ez a zenész színházi műfaj akkor még nagyon gyerekcipőben járt, nem csak itt, hanem Magyarországon is, tehát inkább Budapesten lehetett csak musical-eket nézni, újszerű volt. Emlékszem, hogy annak idején úgy kezdtük az előadásokat, hogy megmutattuk, hogy: ez a mikroport amibe énekelünk…És aztán a Légy jó mindhalálig-ot turnéztattuk így meg 1993-’94 környékén. És persze utána ez nem szakadt meg, bár ilyen turné jellegű előadássorozatunk itt nem volt, csak a kezdeti években, utána inkább egy-egy meghívásunk volt, tulajdonképpen minden évben jöttünk errefelé. De Nagyváradon van egy nagyon régi kapcsolatunk, tehát gyakorlatilag most már harmadik éve a várban felépült szabadtéri színpadon mi csináljuk a nyári rendezvénysorozatot. Tehát ez három éve így megy, ott nem csak mi lépünk fel, hanem vendégprodukciók is vannak, amiket mi viszünk oda, tehát ebben szervezőként is részt veszünk. Tehát szerintem elég komoly az itteni jelenlétünk. De például játszottunk már István a királyt Székelyudvarhelyen – most így jutnak eszembe a dolgok, ott pl. Varga Miklós volt István, a főtéren, ahol 4-5000 ember biztos ott volt. De határon túl amúgy nem csak itt vagyunk jelen, hanem járunk Kárpátaljára, a Felvidékre, sőt még a Vajdaságban is van egy város, ahová minden évben hívnak minket egyszer, de rendszeresen.

– Mennyire színes az előadások kínálata, mind témában, mind a közönséget megcélozva?
– Repertoárszínház vagyunk, tehát majdnem húsz darabunk van műsoron folyamatosan, de ebben vannak gyerekelőadások éppúgy, mint vígjátékok. Tehát ez a rockopera musical csak egy terület. Úgy indultunk, hogy ez a főprofil, de aztán az élet másképp hozta, főleg azért, mert egyre több színház játszott már ilyen zenés produkciókat, nem volt annyira különleges, annyira egyedi, ezért elkezdtünk több lábon állni, és gyerekdarabokat éppúgy játsszunk, amik egyébként szintén zenések, és van egy ilyen prózai vonulat, de az inkább vígjáték területéről. Például játsszuk A miniszter félrelép-et, most csak mondtam egy példát.
Interaktív előadásokat is tartunk, például az Alice Csodaországban esetében többször visszük fel a gyerekeket a színpadra, tehát be vannak vonva. Több ilyen előadásunk van egyébként, ami közelebb hozza őket egy kicsit a színházhoz.

– Mit lehet vagy kell tudni a csapatról?
– Egyesületi formában működünk, mi nagyon sok gyerekkel, diákkal is dolgozunk, tehát a statisztéria, a táncosok, meg vannak olyan darabok, amelyek eleve gyerekkorosztályt követelnek meg, most például készülünk a Légy jó mindhalálig-ot újból bemutatni, játszottuk évekig a Valahol Európában-t, abban is gyerekek játszanak vagy játsszuk az Oroszlánkirály-t, ott is a statisztéria gyerekekből áll össze. Tehát így gyerekekkel együtt, mindennel együtt közel száz körül, egy erős húszfős mag, bővebb negyven fő és nagy holdudvarral együtt száz.

– Milyen terveik vannak az idei nyárra? Hol fognak még fellépni a következő hónapokban?

– Most ezt így nem is tudnám megmondani…Nagyváradon jelen leszünk a várban mindenképp, aztán Nyíregyházán a Mandala Nyár rendezvényen, és még vannak egyéb meghívásaink is.


Írta: Szamos Mariann