A feltámadás ünnepének közeledtével a belső, lelki készülődés mellett nem árt szellemileg is nyitottnak maradni. Nem csak a legjobb minőségű tojásfesték vagy épp locsoló kölni kiválasztásáról van itt szó, hanem az ünnephez köthető érdekességekről is. Íme néhány szemelgetni való.

 

 

A kindertojás előde – luxusverzióban

 

 

Peter Carl Fabergé hugenotta származású felmenőit elüldözték Franciaországból, így Oroszországban találtak menedéket. A mítoszteremtő aranyműves Szentpéterváron született 1846-ban, Párizsban és Drezdában tanult.

 

Peter Carl 1870-ben vette át apja, Gustav szentpétervári ékszerüzletét, és ezzel egy időben egy új stílus kialakításába vágta a fejszéjét. Az akkoriban népszerű, súlyos ékszerekről saját, könnyedebb fantáziastílusára tért át. 1885-ben III. Sándor cár udvari ékszerésszé nevezte ki, és ezután több mint harminc éven át Fabergé készítette az ékszerművészet egyik legbámulatosabb gyűjteményét: az egyedi tervezésű cári húsvéti tojásokat, melynek érdekességét a bennük rejlő meglepetés szolgáltatta. Minden kis ajándék tojást mintázott és valami meglepetést rejtett. Fabergé összesen ötvennégy különböző tojást készített az idők során a cári család különféle tagjainak. A Fabergé-ház hírneve hamarosan külföldre is eljutott: az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A cég londoni fióküzlet 1903-as megnyitása után Fabergé 1905-ban Kijevben is nyitott egy üzletet. Az ékszerhálózat olyan sikeressé vált, hogy az 1890-es évek végén már 500 alkalmazottja volt a cégnek, s tárgyak ezreit állították elő. A Fabergé műremekei nemcsak Oroszországban és Európa országaiban, hanem a Távol-Keleten és Amerikában is rendkívül kedveltek voltak. A Fabergé ház legutolsó cári húsvéti tojása 1916-ban készült el. 1917 októberében a forradalom eltávolította a cári családot a hatalomból, így Fabergének menekülnie kellett Oroszországból. Peter Carl Fabergé először Németországba, aztán 1920-ban Svájcba menekült. A mester 1920-ben hunyt el Lausanne-ban, ahonnan hamvait később Cannes-ba szállították felesége sírjához.

 

 

 

A törékenység művészete

 

 

Nincs Húsvét festett tojás nélkül, mint ahogyan festett tojás sincs háttértörténet nélkül. A hímes tojás minden élet kezdetének és Krisztus feltámadásának szimbóluma. A kereszténység előtti világban az emberek a napot egy mesebeli madárnak képzelték el. A fény ellenségei, a rossz szellemek megölhették a madarat, de az mindig érkezett letenni egy tojást, amelyből az új nap született.Az életet, ami a tojásban volt, meg kellett védeni a rossz szellemektől, ezért a tojás vékony héját festékkel vonták be. A tojásfestéshez különböző növények főzetét használták. A színeknek sajátos jelentőségük volt: a piros az élet örömét, a sárga a holdat, a csillagot, a termést, az égszínkék az egészséget, a zöld a természet feltámadását; a fekete fehérrel a szellemek tiszteletét jelképezte. A hímes tojáson minden mintának szimbolikus jelentése volt. Tehetséges hímes tojás készítők egész témákat rajzoltak a madarak, állatok, emberek életéből. Napjainkban is mondják, ha egy szép fiút vagy lányt látnak: „Mint a hímes tojás!” Azonban ismeretlen korszakban a tojás hímzésének és védelmezésének új módszere látott napvilágot, mégpedig a tojáspatkolás. A hagyomány szerint a tojáspatkolást unatkozó patkolókovácsok találták ki, hogy szabadidejükben ezzel bizonyítsák szakértelmüket és kézügyességüket. Mára alig 2-3 tojáspatkoló mester maradt, aki ezen hagyomány megőrzésével foglalkozik. A vasalatok mintáit egy ólomlemezből vágja ki a patkolómester, majd óvatosan felszegezi őket. A legnagyobb elővigyázatosság ellenére patkolás közben a tojáshéj gyakran eltörik. Ha mégis sikerül rögzíteni az összes elemet, a tojás sokkal ellenállóbb lesz az ütésekkel szemben. A mester, akinek ezeket a szépségeket köszönhetjük, napokat dolgozik egy-egy patkolt liba- vagy tyúktojás elkészítésén. Egy pillantás az apró részletekre, és rögtön kiderül miért van szükség ennyi erőfeszítésre, hiszen egyetlen tojás olykor egész vaslemezjeleneteket kap magára a Bibliából, a történelemből vagy a népi szokásokból. Mindegyik patkolt tojás egyedi, vagy kisszériás műalkotás, mestereik általában el is nevezik munkáikat, így szinte soha nincs két teljesen egyforma köztük.

 

 

 

 

 

Egy tipp tojásfestéshez

 

 

A következő tojásfestési technika nagyon látványos és még a nyakkendőktől irtózó férjek is nagyon fogják díjazni. A művelethez szükséges néhány gazdag mintázatú selyem nyakkendő, egyéb világos textildarabok, cérna- vagy egyéb fonalak. Fontos, hogy a nyakkendő tiszta selyem legyen, mert csak ilyen használható, és akkora darabokat vágjunk ki belőle, hogy a tojást teljesen befedjék. Simítsuk a kivágott darabot színével befelé a bevizezett tojásra, hogy minél egyenletesebben rátapadjon. A textil végét egy fonallal kössük szorosan össze a tojás tetején, egy szaloncukorhoz hasonlóan. Lényeges, hogy az anyag színe, az élénk rész befelé nézzen. A kis tojáscsomagot most egy másik világos anyagba bugyoláljuk, és ezt is kössük jól össze.

 

   Tegyük annyi vízbe a tojásokat, hogy éppen ellepje őket, öntsünk hozzájuk 1/4 pohár ecetet, és forrástól                    számítva 20-25 percig főzzük. Ha a feljönnek a víz tetejére, egy, a lábosnál kisebb fedőt rájuk téve ismét víz alá szoríthatjuk őket. Ha kihűltek, csomagoljuk óvatosan ki őket. Aki szeretné még fényesíthet rajtuk szalonnával, étolajjal.

 

 

 

 

Összeállította: Bíró Orsolya