Az ügyeskedők világában a könnyű pénzszerzés gyakran nagy haszonnal kecsegtet. Kelet-Európában, ezen belül a Balkánon különösképpen burjánzik a zavarosban halászás. Sokáig a vén kontinens nyugati részére úgy tekintettünk, mintha ott már megvalósult volna a tökéletes állam, ahol a demokrácia, a tisztesség dívik, a korrupciónak, a szélhámosságnak még a nyomait is felszámolták. Azóta bölcsebbé lettünk, ma már bizton kijelenthető, hogy ahol ember él, ott a törvénytelenség is megfogan.

Tájainkon azoknak, akik jól belelátnak a világ történéseibe, vagy akik maguk igazgatják a dolgok menetét, még könnyebben hozzájutnak a potyapénzhez, a vagyon és a birtok növelése rutinnak számít. Hallottuk hírét miként vásároltak fel potom összegekért olyan nagyvárosi kültelkeket, ahol csak „dudva” termett, majd, mit ad Isten, egy csettintésnyire átminősítették az ominózus területet, ami házhelyeknek kiparcellázva fialta az eurómilliókat.

Olyan eset is forog közszájon, hogy a villanegyedekben építkező milliárdos uraimék utcáit egykettőre leaszfaltozzák, teljes a közművesítés, miközben a még mindig többnyire magyarok lakta peremterületeken harmadrangú falusi idill leledzik évszázadok óta.

Más. A múlt század vége felé ránk szakadt demokrácia meghozta a régi, antik műtárgyak, bútorok iránti keresletet. A nagymamák fészerben, padláson porosodó bútorait aprópénzért megvásárolták az ügyeskedők, majd némi felújítás után komoly összegekért eladták jobbára nyugati kereskedőknek. Csakhogy egy idő után elfogytak az értékes portékák, és ekkor jött a megmentő ötlet: régi épületeket aprópénzért megvásárolni! Adottá vált a több száz éves, avítt alapanyag, már csak néhány jó kezű asztalosmester kellett, és vagon számra gyárthatták a minőségi hamisítványt. A külföldi vásárló meg nagyítóval vizsgálhatta a bútorrá szabott gerendákat, hisz azok úgy megvoltak kétszáz évesek, mint a ma született gyermek egynapos.

Azon kevésbé siránkozok, hogy a pénzes vásárlót ilyetén módon átverték (sajnos annyira erős a korszelem, hogy egyre inkább immunissá válunk, és hajlamosak vagyunk apró simlizésnek, netán üzleti húzásnak tekinteni azt, ami egyszerűen lopás!), sokkal jobban aggaszt az, hogy esetenként a magyar jelenlét évszázados, épített örökségét pusztítják, tüntetik el.


Írta: D. Mészáros Elek