Minden a gyümölcstermesztésről, első kézből, Vasadi József székelyhídi agrármérnöktől

 

A tél utolsó lefutott köreit nyögve is hisszük, hogy a tavasz már úton van felénk. Ehhez mérten igyekszünk is felkészülni, így rögtön az üdítő gyümölcsökre gondolunk. De ahogyan az az alábbi cikkből is kiderül, nem rövid a gyümölcs útja a fától az asztalunkig.

– Meséljen róla, hogy kezdődött az elhivatottsága a gyümölcstermesztés iránt és hol tart most?

 

– Közel negyven éve kezdtem ezzel foglalkozni, a szakmámból kifolyólag, agronómiát végeztem s örököltem is ezt. Nagyon szép dolognak tartom. Úgy gondoltam, hogy ebből meg lehet élni, el van foglalva az ember egész évben, tudok tevékenykedni hétköznap, hétvégén, akár ünnepnapokon is, ha szükséges. Nagyon szeretem. Gyakorlatilag mindent termesztek. Szőlőt, mert erre szakosodtam kisgazdasági szinten, s emellett gyümölcsfákból van minden: meggy, cseresznye, kajszi- és francia barack, kisebb mennyiségben alma, körte és olyan gyümölcsök, amik a családnak szükségesek. Fontosnak tartom, hogy legyen átfedés, legyen olyan termény is, amit el lehet adni. Jelenleg összesen nagyjából húsz hektáron gazdálkodom, aminek egy része saját, egy része bérelt terület. Ebből nyolc hektár viszonylag fiatal telepítés, a legöregebb fák nyolcévesek, a legfiatalabban kétévesek. Az ültetvények egyik fele Székelyhídon van a Bagolyosban, másik fele pedig Csokalyon, ami biztonsági megfontolásból alakult így. (Magyarul: ott nem lopnak.) Talaj szempontjából Székelyhíd, Hegyközszentmiklós és Köbölkút környéke a legkiválóbb gyümölcstermesztésre.

 

– Állami vagy uniós támogatási lehetőségek terén mi a helyzet a mezőgazdaság ezen ágazatával?

 

– Lehetőség rengeteg van, például az 1.1.2-es pályázatok a fiatal földműveseknek. Nem nézem mindennap, hogy milyen pályázatok vannak, de figyelem a rádió- és tévécsatornákat és így vannak információim. A fiataloknak az internet világában nagyon oda kell ezekre figyelni, mert számtalan vállalkozásra van lehetőség és buta, aki nem használja ki. Sajnos manapság egyre inkább azt látom, hogy a fiatalok semmivel sem szeretnek foglalkozni. Mindennap hétköznapi emberekkel beszélgetek és mindenki csak panaszkodik, hogy nincs mit csinálni, nincs munkahely. Hát akkor teremtsem meg én magamnak, mint magánember és találjak ki valamit, amiből meg lehet élni. Nem kell ez feltétlenül a mezőgazdaság legyen, de ha valami olyat keres az ember, amiből hosszú távon meg lehet élni, akkor olyan vállalkozásba kell befektetni, ami termel. Ez szerencsére nem jelenti azt, hogy a gyümölcstermesztés kihalóban volna, mert a tendencia az, hogy telepítenek, tehát növekszünk. Nagyon soká lesz annyi gyümölcsös mint amennyi régen volt a régiónkban, Diószegtől Érmihályfalváig, de rájönnek az emberek, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Nagyon nagy a befektetés, az tény, de megéri gyümölcsöst telepíteni. Hektáronként nagyjából ez 12 ezer euró beruházást jelent, ami persze nagyon soká térül vissza, és ez bizonyára sok embert elriaszt, de ezért kell pályázni.

 

– Mindennapos, felkapott téma a különböző szerekkel kezelt gyümölcsök problémája. Ezzel mi a helyzet a gyümölcspiacon?

 

– A régi, ismert fajták azok a megbízhatóak, menők és eladhatók. Mi is rengeteget árultunk otthon a háztól vagy a mezőről, mert a mostani felnőtt és idős korosztályt azok a gyümölcsok és zöldségek érdeklik, amit háztájban termesztenek. Megkérdik, meg is látják, felismerik a különbséget az üzletlánci és a magántermelői termék között. Az utóbbi három évet ez jellemzi. A kezelt gyümölcsöknél naponta már tíz-húsz új fajta jelenik meg, amiket nincs honnan ismernünk, így a régi, bevált fajtákat szeretik az emberek – ez a jellemző. Viszont ha ezzel nagyban gondolkodsz, nem tudsz betermelni egy áruházláncnak, mert az már belterjes gazdaságot igényel, mert be kell telepíteni, feldolgozni, csomagolni, felcímkézni, és úgy adni tovább. Nálunk ez még nem terjedt el nagyon, de sajnos előbb-utóbb be fog következni. Azért sajnos, mert kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kisgazdákat. Ez szerintem úgy éri meg, ha az ültetéstől az értékesítésig én zárom a kört, de egy áruházlánctól a terményemnek legfeljebb feleakkora árát kapom vissza, mint amennyit valóban ér. Ezt úgy lehetne megoldani, ha lenne érdekvédelmi szervezet: mindenki ismerné az önköltségi árat, el lehetne dönteni, hogy mennyi profitot akarunk hozni, és együtt el lehetne indulni egy irányba. Amíg ez nem alakul ki, mi kistermelők veszett emberek vagyunk.

 

– Vannak olyan betegségek vagy kártevők, amik az elmúlt öt évben jelentek meg vagy jelentős kárt okoztak?

 

– Sajnos nagyon nagyon sok, és nehéz tartani a lépést velük. Én tanultam, amit tanultam, de igyekszem is mindig utána olvasni, érdeklődni. Ami mostanában szinte fajtától függetlenül olyan ötvenszázalékos pusztítást végez az a moniliózis. Ez egy gombás betegség, amiből a tanulmányaim idején még csak egy volt, mostmár háromféle van (ág-, virág-, levélmoniliózis), és virágzáskor támad. Az utóbbi négy-öt évben komoly gondot okozott. Vannak olyan kártevők, amelyekből tíz éve volt egy-kettő, mostmár ezrével vannak, és nem tudunk ellenük védekezni. Például az almánál a bundás bogár, amit négy-ötszöri permetezéssel nem tudtuk megoldani, végül vízcsapdával tudtuk eltüntetni. Ezenkívül a levéltetvek is nagyon nyomulnak, sűrűn kell ellenük védekezni. Az is nagy gondot jelent, hogy az utcákon ágaskodó fákra nem visel gondot senki, még az se, akinek a háza előtt vannak saját fái. Ezek betegséghordozók, csakúgy mintha én megfázva kimennék a piacra, és teleköhögném a tömeget. Az utcai gyümölcsfák is hordoznak gombákat, a spórákat viszi a szél, és nem elég, ha csak mi, nagyobb termesztők védekezünk. Végsősoron mindennek a nyitja a tapasztalat. Milyen fajtát ültessek, mit mivel tudok kezelni, még egy olyan termelővel sem találkoztam, aki mindent könyvből tanult volna. Ez olyan mint a gyermeknevelés.

 

 

 

 

– A szélsőséges időjárás, a klímaváltozás hatásai is sok bosszúságot okoznak, ha jól tudom…

 

– Így van. Borzasztóan sújtja a gyümölcsfákat ez a teljesen kiszámíthatatlan, előreláthatatlan időjárás. A gyümölcstermesztésben minden erre van bízva, de a rend teljesen felborult. Sajnos teljesen fejreállt az Érmellék régi időjárási rendszere, amihez a alkalmazkodtak és ki voltak tenyésztve a gyümölcsfajok. A múlt évről tudok beszélni: a tavaly öt hektár barackból semmit nem tudtam betakarítani, mert mind egy szálig lefagyott a termés, emlékszem, pontosan Húsvétkor. Ez az év megint hasonlóan indul, az elmúlt időszakban többször is narancssárga vészjelzést kapott Románia nyugati része, havazást, havasesőt jeleztek előre, mínusz 4–6 fokokkal. Ahogy a kajszirügyeket elnéztem, az első hideg hétvégén 30 százaléka odalett, a másodikon megint legalább ennyire becsülöm a kárt, ha nem többre. Az elmúlt négy-öt évben a szélsőséges hőség, csapadékhiányos időszakok is gyakoriak, de ezek ellen öntözéssel lehet védekezni.

 

 

– A gépesítésnek mennyire sikerült betörnie a gyümölcsösökbe? Hol tart ez manapság?

 

– Gépesítés nélkül alapjában véve nem lehet meglenni, de mindenkihez annyira tör be, amennyire az illető gazda engedi. Például a talajmunkálatokat szinte bármivel meg lehet oldani, viszont a permetezésnél minden fázisnak megvannak a saját gépei, így egy gyümölcstermesztőnek elképzelhetetlen, hogy ne legyen megfelelő technológiája a termeléshez. Én például, amennyire csak lehet, maradtam a hagyományos megoldásoknál, nem ultramodernizáltam. A legalapvetőbb gépek megvannak, de minden egyéb munka elvégzése kézzel történik. Látszik most is az ujjamon, hogy a metszés ideje van. A levágott gallyat is kézzel hordjuk ki és vágjuk össze. Ha szuperintenzív gazdálkodást akar valaki, ahhoz már komoly géppark kell meg hatalmas beruházások, jégháló, madárháló, ilyen finomságok. Ez nálunk még nem jellemző, én sem gondolkodom ilyesmiben, de nem is akarok.

 

– Lesz a családban, aki tovább viszi ezt a szép foglalkozást?

 

– Ezt, amit létrehoztam nem csak magamnak csináltam, úgyhogy muszáj, és lesz is, aki folytassa. Ez éltet engem. Gyakorlatilag nincs miért foglalkozzak vele, de azt sem lehet, hogy mindennap horgásszak, tévézzek. Ez egy jó fizikai fáradtság.

 

 

Bíró Orsolya