„Tökjó lesz ez a koncert!”

Fergeteges Tankcsapda  koncert

Ezeket mondták a Tankcsapda-koncertet megelőző hangolás közben az Ér hangja szemfüles riportereinek. A kulisszák mögött Lukács Lászlót és Molnár Leventét (Cseresznye) sikerült mikrofonvégre kapnunk. Múlt héten is határon túl voltunk, Erdélyben, úgyhogy mindig jövünk, ha meghívnak. Nagyon szeretünk itt lenni. Most is például hallottuk, hogy már Tankcsapdáznak és úgy érzem  tök jó lesz ez a koncert.

– Amióta 1989-ben alakultatok, azóta egy új generáció nőtt fel, s a Tankcsapda sikere töretlen. Mi a különbség az akkori és a mostani közönség között?

– Teljesen más korszakát élte akkor Magyarország és egyáltalán ez a környék, úgyhogy azóta minden megváltozott. Amiért akkor lázadtál, az nem biztos, hogy most is működőképes; vagy amiért akkor még nem lázadtál, lehet, hogy azért most kell lázadnod. Sokat változott a világ  húsz év alatt, de szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre mindig van miről panaszkodni vagy miről szöveget írni. Nem igazán jó irányba mennek a dolgok, mi legalábbis úgy látjuk.

– Ha már az új generációnál tartunk, mi a véleményetek a mostani rockbandákról és van-e olyan, amit ti is szívesen meghallgattok?

– Nagyon sok jó zenekar van, most név nélkül, viszont az biztos, hogy most már jóval nehezebb felkerülni a csúcsra. Jelenleg nagyon sok zenekar van, fel van hígulva az egész. De ettől függetlenül, hogy csak Debrecenről nyilatkozzunk (mert mi ugye debreceniek vagyunk, az ottani zenekarokat ismerjük jobban) ott nagyon sok jó zenekar van most is, általában városunkban mindig jó bandák tűnnek fel.

– A dalszövegeitek sokak szerint, véleményünk szerint is sajátosak, igényesek. Hogyan születnek ezek a dalok, mi ihleti őket?

– Nem túl bonyolult dolog ez, van egy csomó dolog, ami inspirál akár zenében, akár szövegírásban. Igazság szerint ezek a dalszövegek önmagukat írják meg, eszembe jutnak, igyekszem megjegyezni őket, papírra leírom vagy fejben jegyzem meg őket, diktafonra felmondom, vagy bármi ilyesmi, hogy ne felejtsem el. Aztán ezekből a dalszövegrészekből egy alkalommal egész szövegek születnek, összeállnak egy egész szöveggé, de nincs különösebb alkotási metódus.

– Szerintetek miért van az, hogy a kevésbé igényes popegyüttesek viszonylag könnyen befutnak az angol szövegű dalaikkal és a magyar rockbandáknak ez viszonylag nehezebb?

– Ez csak a látszat, nem futnak ők be egyáltalán, csak azért hiszed ezt, mert tévében látod őket. Semmivel nincsenek jobb helyzetben, mint mondjuk egy rockzenekar. Jó példa, most név nélkül: Debrecenben az egyetemi napokra meghívtak fiatal magyar sztárokat, egy lányt és egy fiút. Gyakorlatilag öt ember nézte őket, és te úgy gondolnád, hogy ők befutottak, mert látod őket a tévében, és az jár a fejedben, hogy értük aztán bomlanak az emberek. De ez nem így van, ez csak látszatdolog.

– Mit szóltok ahhoz, hogy a Tankcsapda dalait olyan zenekarok is feldolgozzák, akik nem igazán a rock műfajában tevékenykednek, mint például a Csík Zenekar?

– Mi ennek nagyon örülünk, igazából ez egy nagy elismerés a zenekarnak, hogy más stílusból is hozzányúlnak a dalainkhoz, ráadásul szerintem elég könnyű a mi dalainkat feldolgozni, mert így az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége a dolognak, ennek csak örülni tudunk.

– Véleményünk szerint az új albumotok kicsit lazább, könnyedebb. Ti hogyan vélekedtek erről?

– Minden lemezünk más, mint az összes többi, úgyhogy ez ebből a szempontból nem lóg ki a sorból. Ha valaki a Tankcsapdának ismeri a dolgait, akár csak egy dal erejéig is meghallgatja a lemezeket, az elmúlt húsz évben elég hozzá egy-egy nóta is, az hallhatja szerintem, hogy minden lemezünk más és más hangulatú és hangzású. Egyébként ez akkor is igaz, ha van egy ránk jellemző sajátos hangzásvilág. Lemezeink hangulatában vannak jelentős különbségek, ez nyilván abból fakad, hogy a zenekar mindig milyen korszakát éli át, hogy milyen a körülöttünk lévő világ, milyen módon éljük az adott két-három éven át az életünket, annak a lenyomatai ezek a dalok, ezek a zenék, ezek a szövegek és az ezekből összeálló lemez. A legutóbbi lemezünk mondjuk bizonyos emberek szerint lazább, akkor minden bizonnyal azért lehet ez, mert nem olyan korszakunkban voltunk a lemez készültekor, amikor épp véres, belezős témákról akarunk értekezni, vagy ha igen, akkor is más eszközökkel. Különben én azt gondolom, hogy ez pusztán csak nézőpont kérdése és biztos vannak olyanok, akik legutóbbi lemezünkön találnak olyan dalokat, amik számukra borzasztó kemények; biztos vannak olyan emberek is, akik szerint a legkeményebb Tankcsapda-szám is egy Dolly Roll-feldolgozás az ő általuk kedvelt zenekarokhoz képest.

– Tavaly ünnepeltétek a húsz éves jubileumát az együttesnek. Egy ennyit megélt, tapasztalt együttes tud-e még ugyanúgy lázadni, mint mondjuk  az együttes megalakulásakor, nem éreztek-e magatokban valami megalkuvást?

– Nem, mi most itt is lázadunk, csak most finomabban, azt nem mondom, hogy miért, de függetlenül a húsz év ide vagy oda, az ember nem tudja önmagát meghazudtolni: ha ő egy olyan jellegű ember, akkor mindenért lázad. Általában mi is, ha nem más, akkor egymás ellen lázadunk, valahol mindig bennünk van ez a dolog, mindig megtaláljuk a hisztinek az okát, mindig lehet valami problémát keresni, függetlenül attól, hogy már húsz éve vagyunk együtt, olyan hamar elrepült ez az idő, hogy nem ez a lényeg ebben az egészben.

– Következő albumotok lesz-e a Minden jót után, van-e valami érdekes információ, amit esetleg elárulhattok a jövőről?

– Sok érdekes információ van, de nem árulunk el róla semmit, lesz következő lemez is, nagyon izgalmas lesz, meg fogtok döbbenni.

kérdezett: Major Zsuzsanna, Mészáros Klaudia