Erdődi Endre életével bizonyítja a papi elhivatást

 

Sokan jöttunk már hazafelé Nagyváradról alkalmival. Akinek viszont egyszer szerencséje volt/van találkozni Erdődi Endre csokalyi görög katolikus plébánossal, többet nem felejti el őt, a papot, az embert.

– Hogyan indult a pályafutása?

– A nagyváradi Sinteza-líceum elvégzése után gépészmérnöki szakra jelentkeztem és jutottam is be. Két és fél év után váltottam teológiára, hisz mindig is jobban érdekelt a gépek működésénél az EMBER, a céljai, a működése és a hivatása. Mindig, akarva-akaratlanul közösséget szerveztem, s közben figyeltem az embereket, honnan jöttek, merre tartanak, s eközben mi zajlik le bennük. A vallással is érdekesen indult a kapcsolatom, hisz életem első szakaszában a gyermeki hit vezerelt, ez később átváltozott egy dacos ateizmussá, amelyből is a Jóisten vezetett át az értelmes hit útjára.

 

Ekkor történt meg, hogy otthagyva gépeket és mechanikát, érezve azt hogy én nem erre teremtettem, nem ez az én világom, elkezdtem teológiát tanulni előbb Nagyváradon, majd külföldön és befejezve a Babeș–Bolyai egyetemen. Éreztem, hogy jó úton járok hisz ha emberekkel tudtam foglalkozni, akkor nyugodtam meg igazán, akkor leltem meg az igazi helyemet.

 

 

– Mit tekint a papi szolgálata lényegének, vezérfonalának?

– Lelkipásztorként teljesedett be igazán az emberekért való tenniakarásom. Embertársainkért annyit tehetünk, amennyi a hit, az áldozatkészség, valamint a szabadító Istennel való együttműködés az életünkben. Az embernek (akár papként is) az igazságot kell keresnie legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Ezt az igazságot nem elég csak keresni, de meg is kell élni a tettek szintjén. Életünkben az, ami igazán számít, az a megtett törekvés, a kínlódás, a jó ügyben való fáradozás mértéke minősíti az embert, de ezt igazán csak az Isten képes megítélni. A mindennapi munkához is kell Isten ereje, hogy ne csak az elmondottakat lássam, hanem a valóst is a szavakon, tényeken túl, mert a valóságot is csak Isten segítségével láthatjuk meg.

A pap arra van hivatva, hogy az Úr Jézussal együtt feláldozza magát. Ha ezt a hivatást a családja megérti és tudatosan felvállalja ennek egy részét, akkor a pap megkaphatja a legnagyobb áldást életében. Ha az Isten velem vagy általam valami jót tett, akkor már ezzel is bizonyítja létét. Egyetlen kritérium van csak: az igazság. A mai életben sok mindent meg kell tennünk, sok mindenre oda kell figyelnünk, ezzel életünk egy káosszá változik. Ebbe a káoszba nyúl bele Isten, és segít abban hogy keressük és éljük is meg az igazat, azt az igazat, amit legjobb lelkiismeretünk szerint annak tartunk. A lelkiismeret nem egy érzelmi aktus, hanem egy értelmi valóság, egy kegyelemtől megvilágosított értelmi aktus. Sokat segíthet még a lelkiismeret is. Igaz, hogy ezt el lehet hallgattatni, félre lehet vezetni, de csak egy időre. Válsághelyzetekben és legmarkánsabban a halál pillanatában azonban elemi erővel tör elő mindenkiből.

 

 

– Versírással is foglalkozik…

– Igen, de ma már egyre ritkábban. Az egymás mellé odavetett rímek még nem igazi versek, az igazi versek nagy szenvedésekből születtek. A versírás olyan folyamat, melynek során az általam megélt lelkiállapotot átadom az olvasónak. Ha igazán jól sikerül ezt a feladatot megoldani, akkor az olvasóban egy életérzés fogalmazódik meg.

Béres Imre