Harmincegy éve együtt a színpadon, változatlan lendületben a Korda György–Balázs Klári-páros

 

A tűzijáték ropogása után kellemes beszélgetés – a XVII. Érmelléki Ősz keretében szeptember 4-én megtartott koncertjük után Korda György és Balázs Klári mosolyogva idézték fel pályájuk régmúlt pillanatait.

 

 

 

– Mi annak a titka, hogy hatalmas fesztiválokon a fiatalok imádják önöket?

– Balázs Klári: A Gyuri a színpadon a koncert alatt már említette, hogy nagyon közeli kapcsolatunk lett a fiatalsággal. Ugyebár ez a Sziget Fesztiválokkal kezdődött, aztán jött Gyurinak két olyan filmes szereplése, ami nagyon édes volt, és nagyon szerették a fiatalok. Aztán következtek a pókerközvetítések, amivel – úgy gondolom –, Magyarországon ő honosította meg a Texas holdem pókert. Nagyon boldog vagyok, hogy ott ülök a közvetítő fülkében mellette, és azóta én is megtanultam pókerezni, amit nagyon-nagyon élvezek. Tehát igazából a Sziget Fesztivál az (amit most is megrendeztek augusztusban), ami valami elképesztő siker volt. Teljesen új formában jelentünk meg, egy videokoncertet tartottunk, ami azt jelenti, hogy a háttérben mennek a régi klipjeink. Tehát mi énekeljük elől az egyik dalt és fönn a kivetítőn megy az eredeti, ’87-ben vagy ki tudja mikor felvett klip. Imádták, imádta a közönség, a fiatalság és nagy tombolás volt.

– Korda György: Igazából ön is meggyőződhetett itt a helyszínen, hogy milyen hangulat van és itt tényleg vegyesen voltak fiatalabbak, idősebbek, középkorúak.

– A családtagjaik, közeli barátaik mit szólnak az önök turnés életmódjához?

– B. K.: Mindig mondják, hogy túlhajtjuk, túlhajszoljuk magunkat. Én azt gondolom, hogy ezt, elnézést a kifejezésért, de fél fenékkel nem lehet csinálni. Vagy csináljuk, vagy egyáltalán nem csináljuk, de mi nagyon szeretjük azt, amivel foglalkozunk, nagyon szeretjük az embereket, a közönséget. Ezt nyílván érzik rólunk, hogy mi nem vesszük félvállról, nekünk fontos, hogy ők jól érezzék magukat. Érzik, hogy szeretjük őket.

– Nagy változtatásokat kellett vinniük az életükbe vagy a kezdetekben bevált rendszer szerint működik az, hogy a pályájukon így tudják tartani a lendületet?

– B. K.: Azt gondolom, hogy addig kell ezt csinálni, amíg éneklés közben nem jut eszébe az embernek, hogy „Jaj, már fáradt vagyok!”. Akkor már nem szabad csinálni. Nekünk ez még soha nem jutott eszünkbe, noha a hét minden napja nagyon hajtós és nagyon pörgős. Kedd, szerda és csütörtök pókerközvetítés felvétel. Péntek, szombat, vasárnap koncertek, szóval igazából a hétfői nap marad ügyintézésekre, nekem a háztartási munkák, bevásárlások és egyebek elintézésére. Ezt nem panaszként mondom, hanem ezt így berendeztük és ez így működik.

– Önök hogyan menedzselik magukat? Van több munkatársuk, akik megkönnyítik a szervezést?

– B. K.: Nem, mi így hárman dolgozunk. Tehát mi ketten és a technikus barátunk. Ugye a Gyuri elmondta, hogy ötvenhárom éve van a pályán, én harminckét éve. Az ember sok mindent megtanul. Akkor most jön valaki, aki odaáll, és azt mondja nekem, hogy „Te, az most nem lesz jó így.” Én ezt már tudom, meg ő is tudja. Azt gondolom, hogy annak kell menedzser, aki pályakezdő, és akinek meg kell mondani, hogy a színpadra nem megyünk fel koszos ruhában, sminkelünk, frizura, köröm, ezek az alapvető dolgok. Aztán elmegyünk hangképzésre, tanulunk és egyebek.

– K. Gy.: Vagy más fajta szemszögből kell a menedzser, hogy kitaláljon létező és nem létező dolgokat, amivel úgy érzi, hogy most központba tudja állítani az illetőt.

– B. K.: Igen, ez valóban borzasztó.

– K. Gy.: Rengeteg ilyen énekesről, előadóról kitalálnak dolgokat, felröppentenek kacsákat. Azt hiszik, hogy ettől érdekes lesz valaki. Meg van olyan is, aki maga találja ki. A vége az, hogy egy szavát nem hiszik el. Tudja milyen ez? Mint amikor fuldoklik egy német turista a Balatonban és kiabál, hogy „Hilfe! Hilfe!”, és erre azt mondják neki, hogy „Tanulj meg magyarul!” Tehát nem hiszik el neki.

– Az évek során mennyit változott a színpadi felkészülésükhöz való hozzáállásuk? Mondjuk több énekpróba vagy hasonlók?

– B. K.: Nem, de az előadásmódban mindig igyekszünk megújulni.

– K. Gy.: Egyetlen egy dolog változott, mindketten sokkal jobban odafigyelünk a kondíciónkra, mert ahogy az évek múlnak, az a teljesítmény, hogy három-négy dalt elénekelek, aztán fölveszem a pénzt, lemegyek a színpadról, az nem buli. De ahhoz, hogy eljöjjünk ide Székelyhídra több száz kilométerre, adjunk egy ilyen koncertet, ahhoz már kondíció kell. Majdnem azt mondanám, hogy egy élsportoló erőnléte.

– B. K.: Nincs alkohol meg kialvatlanság.

– K. Gy.: Pontosan, emiatt az életvitelünkben sem engedünk meg kilengéseket.

– Hogyan tudják életben tartani a legrégebbi slágereiket is?

– B. K.: Nem mi, hanem a közönség tartja életben.

– K. Gy.: Mi legfeljebb annyiban tartjuk életben őket, hogy amelyiknek nagy sikere van azt feldolgozzuk újra, újra hangszereltetjük. Például újra felénekeltük a Szeress úgy is, ha rossz vagyok vagy a Találd ki gyorsan a gondolatom című dalainkat. Van olyan dalunk, amit én tizennyolc éves koromban énekeltem először, és négy éve újra elővettük, újraénekeltük.

– Magánéleti vagy szakmai alapokon alakult ki az önök előadó párosa?

– B. K.: Igazából is-is. Én énekesnő voltam már, mikor felkértek a Gyuri egyik műsorába 1980 nyarán, ami most már 31 éve. Ott ismerkedtünk meg. Igazából szakmai találkozás volt először, és aztán turné végére szerelem lett a dologból. Valahogy így alakult, nem terveztük, nem volt tudatos. Úgy érzem, nagyon összecsiszolódtunk az évek során. Egyébként a civil életben is és a zenei életben is nagyon sikeres alkotópáros lettünk.

– Manapság merre járnak koncertezni?

– B. K.: Magyarországon belül nagyon sokat koncertezünk. Mint ahogyan már említettem péntek, szombat, vasárnapunk ezzel van elfoglalva. Mondjuk előző nap épp két koncertünk volt különböző helyeken. Járunk külföldre is. Év elején voltunk az Egyesült Államokban, készülünk a svájci magyarokhoz, és megyünk Ausztriába egy síparadicsomba még az idén.

– Pihenésre mikor szakítanak időt?

– B. K.: Amikor koncert van és pókerverseny, mert érdekes ez, hogy már egy picit úgy néha össze van ez vonva, akkor arra koncentrálunk, akármilyen fantasztikus helyen járjunk is. A pihenés az nekünk máskor van.

– K. Gy.: Inkább a téli hónapokban van ez, ha úgy adódik.

– B. K.: Hát volt már olyan, hogy elmentünk télen pihenni és koncert lett bel „A közönség tartja életben slágereinket”

Harmincegy éve együtt a színpadon, változatlan lendületben a Korda György–Balázs Klári-páros

 

 

 

Bíró Orsolya