Állatok hangoskodása töltötte meg a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum bejáratát október 3-án pénteken, az Állatok Világnapján. A jeles ünnep Assisi Szent Ferenc nevéhez fűzödik két okból is: egyrészt a ferences rend alapítója közismerten volt nem csak Itália és a kereskedők, hanem az állatok és a természet védőszentje is, másfelől pedig az ünnep napjául választott dátum a szent halálának időpontja.

Szent Ferencről szintén köztudott, hogy értett az állatok nyelvén, sőt beszélgetni is tudott velük, és abban a korban, amelyben élt, – amelyet sötétként nevez meg a történelem -, felhívta az emberek figyelmét a környezetre, és annak óvására és szeretetére, legyen az élő vagy élettelen. Remek példaként járt elől a későbbi korok számára, így számunkra is.

E két okból is jelentős napot 1931 óta ünnepeljük meg. Ekkor először Olaszországban igyekeztek tudatosítani az emberekben a vadon élő állatok pusztulásának fenyegető méreteit.  Manapság már minden állat ünnepnapjává nőtte ki magát, különösen a házi kedvencek számára. Nálunk a rendszerváltás után vált népszerűvé, és ezt a közkedveltséget Bihar megye, azon belül is Székelyhíd is alátámasztja. Az érmelléki településen már jó tíz éve kerül sor a megrendezésére, amelyet Szabó Ildikó és Borsos Mária tanárnők és Cservid Levente tanár úr szerveznek meg évről évre. Borsos Mária tanárnő a székelyhídi sikerektől ösztönözve Csokalyon is szívesen szervezi meg az ünnepet az ottani iskola gyermekeinek közreműködésével, legközelebb október 10-én, pénteken.

A lelkesedés a 16 órától összesereglett diákok és kedvenceik tömegén tagadhatatlan volt, ki-ki a saját elgondolása szerint oldotta meg a kedvencek elszállítását és bemutatását. Az V-VIII. osztályos tanulókat a szürke esős idő csak annyiban érintette, amennyiben el kellett dönteniük, hogy kisebb-nagyobb dobozokban vagy meleg ruhákba bebugyolálva hozzák-e el a jószágaikat. Nem meglepő, hogy a kutyusok, a cicák és a nyuszik képviselték magukat a legnagyobb számban (több korosztályban is) a több mint harminc barátkozni vágyó között. Mellettük megpróbált még elrepülni egy-két szárnyas kedvenc is, és hangos rikácsolásukkal két papagáj is folyamatosan üdvözölte az érkezőket. Egy-egy vízben lubickoló vendég is akadt egy halacska és egy ékszerteknős személyében, illetve a szinglik bandáját erősítette még egy kecske is. A tulajdonosok nem feledkeztek meg a főszereplők táplálékáról sem, melléjük csempészve a kedvenc falatokat. A bemutatkozások megtörténte után az ismerkedés már könnyen ment. A találkozó végén a  résztvevők lassan hazaindultak – pórázon, dobozban vagy kalitkában.

A seregszemle nem marad díjtalan, a büszke gazdák állatszeretete megtérül az iskolapadban is, illetve egy-egy oklevél formájában, de az igazi jutalom kétségtelenül mindenki számára a saját házi kedvence. Ilyen szeretettel kellene körülvennünk nem csak a saját, de a környezetünkben élő minden állatot egyaránt.

 

 

 


Írta: Szamos Mariann