A ’48-as forradalomra és azok hőseire emlékeztek a székelyhídi Petőfi-líceum előtt március 15-én. Akik éltek a lehetőséggel, és részt vettek az ünnepségen, nem mindennapi műsornak lehetnek szemtanúi, ugyanis a közel egy órás megemlékezésnek igen színes volt a programja, amely elsősorban Hevesi Zoltán István tanár úrnak és a magyar-, illetve történelemkatedrának köszönhető. Indításképp egy rendhagyó kísérletet láthattuk, amely azt vizsgálta, hogyan tudja száz ember egyszerre elszavalni a Talpra magyart, és milyen hatása van ennek? Ha egy ember ügyesen elszaval egy verset, az szép; ha több ember egyszerre, az csodálatos; ha száz ember, az szinte maga a katarzis, megfelelő levezető zenével meg különösen.

 

A kellő hangulat megteremtése után Major Zsuzsanna tanuló felkonferálta Wilhelm Mária történelemtanárnőt, aki ismertette az összegyűlt hallgatósággal a ’48-as eseményeket. A tanárnő beszédét öt szavalat követte Beke Boglárka, Márton Beáta, Pop Richárd, Preznyák Lázsló és Soós Szabolcs jóvoltából. A szavalatok után kokárdákat osztogattak a tömegben, közben a Tini Dance Center alkalomhoz illő táncát tekinthette meg az ünneplő sereg. A szavalatok és a tánc után más műfajok is előtérbe kerültek, mint például az ének vagy a zene. Előbbit a Búzavirág Népdalkör képviselte néhány forradalmi dallal, mint például a Kossuth Lajos azt üzente… kezdetű énekkel, míg utóbbit, a zenét az iskola gitárcsoportja az Európa közepén, vagy a Harangok dala című számokkal. Ez akár befejezésnek is szép lett volna, azonban itt még nem ért véget, ugyanis még Szabó József elszavalta A vén zászlótartót, majd a Tini Dance is visszatért egy zárótánccal.

 

 

Végezetül nem volt más hátra, mint az iskola előtt álló Petőfi-szobor megkoszorúzása. Elsőként a polgármesteri hivatal nevében koszorút helyezett el Csorba Kinga és Paluska György, őket követte az iskola képviseltében Boros István és Hegyesi Viktor, majd a Scola Nostra Egyesülettől Borozsnyai Ildikó és Pap József, továbbá a Székelyhídi Diáktanács részéről Püsök Levente és Takács Tamás. Ezenkívül természetesen bárki elhelyezhetett egy szál virágot, és voltak is, akik éltek a lehetőséggel.

 

 

Látható tehát, hogy valóban igen színesre sikeredett a program, amelyhez hozzájárult a körülbelül ezres nagyságrendű tömeg, vagy az elemi iskolások jelenléte, saját készítésű piros-fehér-zöld zászlaikkal. Zárásképp esetleg annyit, hogy tekintsük bizakodva a jövőbe, és bízzunk benne, hogy jövőre még ennél is szebb megemlékezésen vehetünk majd részt.

 

 

ifj. Major Lajos