2020. november 9. – egy újabb kezdet, az online oktatás második felvonása. Sokan feltettük és feltesszük a kérdést: helyes vagy helytelen döntés volt ismét bezárni a tanintézmények kapuit, miért maradhatnak nyitva a bölcsődék és a délutáni programban működő csoportok, míg mi kénytelenek vagyunk digitális eszközökön keresztül találkozni óvodásainkkal.

Az óvodai online oktatás különböző platformokon, alkalmazásokon keresztül valósítható meg, amely mind település, mind zónák, mind megyék szintjén eltérő. Országszinten a legelfogadottabb online platform a Google Classroom. Az élő bejelentkezés időtartama napi egyszer 15 perc, tehát az óvónőknek és az óvodásoknak is egyszerre kell jelen lenniük. Az élő bejelentkezést munka előzi meg és követi, minden tevékenységre fel kell készülni, fel kell tölteni az aznapi feladatokat, linkeket, házi feladatokat, a gyerekek által beadott munkákat értékelni, pontozni.

Mikor azt kérdezik tőlem, hogyan lehet online oktatni óvodásokat, az a válaszom: nagyon nehezen, sok akadályba ütközünk, de már látjuk a fényt az alagút végén.

Ahogy mondani szokták: bedobtak minket a mély vízbe. Az lett volna az egyik legfontosabb dolog, hogy a tavalyi tavaszi online oktatás első nagy próbája után a tanügyminisztérium ingyen képzéseket szervezzen minden pedagógus számára. Ha nem is teljesen, de mégis legyen egy minimális fogalma az óvónőknek az online oktatás folyamatáról és módszereiről.

Nan Kinga-Anita
Nan Kinga-Anita

A sok-sok ígérgetés ellenére sem kapott minden rászoruló, hátrányos helyzetű gyerek telefont, laptopot vagy tabletet, pedig már sokszor kérték tőlünk azokat a bizonyos névsorokat. A legtöbb gyerek otthonában sajnos még csak villanyáram sem áll rendelkezésre. Emellett az óvodás gyerek szülői segítségre szorul, a szülők dolgoznak, a gyerekek nagy része nagyszülővel, dadával van otthon, s ők nem értenek a technikához, nem tudnak segíteni az óvodásoknak.

Sok, többgyermekes családdal dolgozunk, ahol néha csak egy eszköz áll rendelkezésre – ilyenkor persze az iskolás vesz részt az órákon, így az óvodás gyerek ismét kimarad.

A szülők hozzáállása is gondokat okoz, sokan alábecsülik ezt a munkát, azt gondolják, hogy ez egy hosszabb vakáció, a gyerek sokáig aludhat, nem kell semmit sem felmutatnia, tevékenykednie, nekik sejtésük sincs arról, hogy mennyi energiát és időt igényel az online munka.

Nehéz és munkaigényes a megfelelő, legkönnyebben elérhető, legkevesebb eszközt igénylő feladatokat megtalálni, amelyek ne legyenek unalmasak, felkeltsék a gyerekek, és persze a szülők érdeklődését is.

Már nincs közelség, nincs ölelés, nincs önfeledt éneklés, nincs veszekedés a játékok miatt, otthon minden más, más értelmet nyer a színezés, énektanulás, festés, kézimunka. Elvették a lehetőséget, hogy minden gyerek egyforma eséllyel tanulhasson.

Elvették a közös ünnepeket. Tavaly is, akárcsak az előző években, alig várták az óvodások, hogy megérkezzen a Mikulás: szavalhassanak, énekelhessenek, majd átvehessék a jól megérdemelt ajándékcsomagot. A mikulásünnepséggel nem ért véget az öröm, mert karácsonyra is jutott ajándék mindenkinek.

Az online oktatás sok negatív impressziója ellenére azt remélem, hogy kellemes, pozitív hatása is lesz: legalábbis annyi, hogy a szülők értékelni fogják a pedagógusok munkáját.

Elérkezett a téli vakáció is és ezzel együtt karácsony ünnepe – nem kértünk nagy ajándékot, csak annyit, hogy idéntől újra betölthesse óvodáinkat és az ország minden intézményét az önfeledt nevetés, móka és játék.


Írta: Nan Kinga-Anita asszonyvásárai óvónő