Kommunikációhiányra panaszkodnak a szülők és végzős diákok
Kicsit félve és tájékozatlanul álltak a magyar és román szóbeli vizsgák elé február derekán Székelyhídon a Petőfi Sándor Elméleti Líceum végzős diákjai. Mindezt viszont könnyítette a tudat, hogy nincs szükség az elmúlt három év leckéire, csak a nyelvtudásra és irodalomelméleti ismeretekre.A megváltozott idei érettségi rendszerben (lásd a cikk végén írásunkat) már februárban kezdődik a megmérettetés, amelyet szokás szerint a román nyelvvizsga nyitott. A román tagozatos tanulók már hétfőn fellélegezhettek, mivel az osztály alacsony létszámú, így hamar befejezték a próbát. Ekkor viszont a magyar tagozatosokra még két nap izgalom várt. A vizsgát a diákok egy, az iskola nem túl forgalmas vagy zajos szegletében vészelhették át, miután az előző napokban aláírták a vizsgázókra vonatkozó szabályzatot (igazolvány felmutatása, elektronikai eszközök tilalma stb.).

 

A felmérő tanáraink három minősítés közül választhattak az értékelésnél, attól függően, hogy a diák hogyan tud olvasni, mennyire tudja kifejezni magát az adott nyelven és nem utolsó sorban, hogy mennyire sikerült alsajátítania az írott szövegekről tanultakat. A három minősítés megnevezése: kezdő, haladó és emelt szint. A három nap „végy mély levegőt”, „légy határozott” és „szorítunk neked” hangulat után, a legtöbben már nevetve gondolnak vissza az egészre, de azért nem stresszelnék végig újra a megmérettetés perceit.Akár el is hihetnénk, hogy igen, az állam célja az emberközelibb oktatás kialakítása, viszont ha figyelembe vesszük az ország költségvetési statisztikáit, a számok és százalékok eloszlatják az idilli képet. Az állam bizony sokat spórolt azzal, hogy az iskolák vezetőségének szabad kezet adott a szervezésben, de az anyagi támogatás az „valahogy” elfelejtődött…

 

Bíró Orsolya

 

Az új érettségi rendszer

Elégedetlenkednek a tanügyminisztériummal az érettségire váró végzős diákok az újtípusú érettségi lebonyolítása miatt. A sokszorosan módosított tanügyi törvénykezés „legeslegújabb” érettségi rendszerét 2009 szeptemberében fogadták el, de a „sikerélmény” nem sokáig tartott. A módosítás ellen az ellenzék alkotmánybíróságon jogvizsgálatot kért, mivel szerintük az új törvények jó néhány pontja nem felelt meg a román alkotmányban foglaltaknak. Így az újítások közül a vártnál kevesebbet lehetett gyakorlatba ültetni. Ezek közé tartozik például az ország tizenkettedikes diákjainak érettségiztető metodológiája, amit azóta már kormányrendeletekkel módosítottak.

 

Az aggodalmaskodó szülők és az idegeskedő diákok terheire rátesz még egy lapáttal az a fejetlenség, határozatlanság és kommunikációhiány, ami a tanügyminisztérium megnyilvánulásait jellemzi az iskolák felé ez ügyben. Így aztán nem marad más csak a bizonytalanság, a türelem és a tanulás. Mi változott? Az eddigi évek szabályai szerint a szóbeli, illetve írásbeli vizsgák az utolsó kicsengetés utáni harmadik héten kezdődtek, és a vizsgázó diákok két hét alatt letudhatták az izgalmakat, idegeskedéseket. Viszont a 2009-es csomag némely törvényének értelmében szinte a teljes érettségi rend átvariálódott. Megváltoztak a szakoknak megfelelő kötelező, illetve választható érettségi tantárgyak, az írásbeli és szóbeli vizsgák száma, és a vizsgák időpontjai is.

 

A szóbeli próbatételeket a tanév második felének folyamán kell teljesítenie a tizenkettedikeseknek. (Ez problémát jelent a középiskolák jelentős hányadában, hiszen egyszerre kell termeket biztosítani az érettségizők számára, miközben párhuzamosan folyik a tanítás.) Az írásbelik a régebbi időpontra maradnak, június harmadik hetére. Mindemellett az is jelentős változás, hogy a szóbeli teljesítményre nem az eddig megszokott tízes skála valamelyik jegyét, hanem minősítést osztanak ki a vizsgáztató tanárok és mivel ez nem egy jegy vagy pontszám, nem számítható bele az érettségi átlagba. A szóbeliztető tanárok pedig már nem valamelyik szomszéd iskola – vagy olykor megye – tanárai, hanem az iskola saját szaktanárai.De természetesen nem csak a diákok és szülők szenvedik meg ezt az újdonságokkal teli időszakot. Nem feledkezhetünk meg a tanárokról sem, akiknek vállán szintén nagy a felelősség, miközben több napi pluszmunkájuk (vizsgáztatás, javítás, stb.)  egyre inkább nélkülözi úgy az anyagi, mint az emberektől kapható megbecsülést.

 

Néhány pozitívumot azért mégis csak megemlítenék, a fentebb olvasott, kiábrándító hírek után. Ilyen például az a lehetőség, mely szerint a szóbeli vizsgáztatást az iskola és az osztály saját tanárai végzik, teret adva így némi szubjektivitásnak a diákokkal szemben. Gondoljunk csak bele, mennyit old a vizsgázó diák feszültségéből az, hogy nem egy ezeridegen előtt kell megszólalnia, mondjuk valamilyen idegen nyelven, hanem azelőtt a tanár előtt, akivel négy éven keresztül együtt gyakoroltak minden órán. Ez pedig nagyon fontos, mert sok diák a túlzott lámpaláz miatt olyan hibákat vét, amelyek egyébként eszébe sem jutnának. A másik jó oldala ennek a tanügyi reformálási szándéknak, hogy ez lehet talán az első lépés egy modernebb, nyitottabb, emberközelibb iskoláztatás felé.

 

Eközben pedig – mivel az új törvények szerint a vizsgáztatást az állam szinte teljes egészében az iskolára bízza – sejthető a decentralizációra való törekvés is. Azaz, hogy az iskola saját, legjobb belátása szerint hozza meg döntéseit az érettségi kérdéseiben. Az persze megint más kérdés, hogy a válság közepette költségvetésileg ezt hogyan tudja megoldani az illető intézmény, de az irányelv a lényeg.