Csodálatos és élményekben gazdag hetet tölthettünk el mi, a Petőfi-líceum öt diákja és kísérőtanárunk, Boros István a belgiumi Écaussiennes-ban, Székelyhíd testvérvárosában szervezett hagyományos francia nyelvtáborban augusztusban. Cheregi Barbara, Filip Fruzsina, Preznyák László, Székely Annabella és jómagam pályázaton nyertük el a részvétel jogát.

 

Panaszra pedig semmi okunk nem volt. Ez alkalommal is megtapasztalhattuk a kiváló belga vendégszeretetet, ugyanis mindannyiunkat külön-külön egy-egy ottani családnál szállásoltak el, akik gondoskodtak róla, hogy a lehető legnagyobb kényelemben és legjobb ellátásban legyen részünk ottlétünk alatt.
Első nap reggelén francia nyelvóránk volt, ami hatalmas segítséget nyújtott a későbbiekben a családjainkkal való kommunikálást illetően. Ezt követően pedig Steffek István úr – a tisztes korú nyugdíjazott lelkész és különféle érdemrendekkel kitüntetett tiszteletbeli székelyhídi polgár, akinek a segítsége nélkül ez az egész testvér-városi kapcsolat fenntartása nem működne, sőt létre sem jött volna – kíséretében bejártuk Écaussiennes városát, megismertük a kultúráját, nevezetességeit és legendáit. Másnap, azaz kedden elvittek bennünket a Pairi daiza nevet viselő hatalmas állatparkba, ahol betekintést nyertünk a kontinensek növény- és állatvilágába, így láthattunk a kecskéktől és tyúkoktól kezdve a zsiráfokon, papagájokon, hiénákon, denevéreken, lepényhalakon keresztül a gyűrűsfarkú makimajmokig és krokodilokig mindenféle fajtájú, méretű és élőhelyű állatokat, növényeket és épületeket. Azt hiszem egy egész nap sem lett volna elég arra, hogy az egész parkot átjárhassuk és be tudjuk fogadni mindazt, ami elénk tárul ott. De az biztos, hogy hihetetlenül érdekes és lélegzetelállítóan szép volt, még a kevésbé állatbarátok számára is. Szerdán is nagyszerű látványban és élményekben volt részünk, ugyanis kiutaztunk az Északi-tenger partjára. Szerencsénkre nem volt túl hűvös, így némi fürdőzésre is alkalmunk nyílt, valamint nem maradtak el a röplabdameccsek, túrák a többkerekű biciklin, a fagylaltozások és ajándékvásárlások sem. Csütörtökön ismét volt nyelvóránk, ahol az elmúlt napokban szerzett tudásunkat mutathattuk be, majd ellátogattunk Brüsszel főterére, Európa legszebb s talán egyik legforgalmasabb pontjára. Pénteken megtartottuk az utolsó francia óránkat, este pedig a búcsúesten elénekeltünk az újonnan tanult vallon himnuszt, a helyiek nagy örömére, ezen felül grilleztünk és társalogtunk új ismerőseinkkel. A szombati nap eltöltése a fogadó családokra volt bízva. Így volt, aki vidámparkba látogatott, aki megnézte milyen Franciaországban egy hippi születésnapi parti, másvalaki a múzeumokat látogatta vagy otthon sziesztázott, és próbálta kipihenni a hét nagyszerű, de ugyanakkor fárasztó eseményeit. Vasárnap délelőtt pedig eljött a hazautazás ideje, amikor is bebizonyosodott, hogy mi, emberek milyen hamar meg tudjuk szeretni egymást s mennyire képesek vagyunk kötődni új „családtagjainkhoz”, hisz sokan könnybe lábadt szemmel vettünk búcsút egymástól.
Az biztos, hogy óriási dolog így elutazni egy-egy idegen országba, új ismereteket szerezni, tanulni, tapasztalni, barátkozni, egyáltalán világot látni. Mindenképp meg kell próbálnunk kihasználni az elénk táruló lehetőségeket, addig míg fiatalok vagyunk, hisz mindez a jövőnkre nézve is igen hasznos tud lenni, sőt akár meg is alapozhatja azt. Tehát figyelmesnek kell lennünk, és nem szabad elszalasztanunk a ránk váró élményeket, a hasonló alkalmakat.

 

 

Major Zsuzsa