Angol nyelvtábort szervezett a Pro Székelyhíd Egyesület. A június 25. és július 15. között zajló, városunkban első alkalommal megrendezett nyári program úttörő jellegű, hiszen nem igazán hallhattunk az idei nyárig olyan törekvésről Székelyhídon, amely gyerekek nyelvtanulását szorgalmazta volna. Az ötletet az egyesület Szalacsról hozta, ahol már szerveztek ilyen célú nyári tábort. Nem volt más hátra, mint felvenni a kapcsolatot az ottani szervezőkkel és információkat szerezni, hogy hogyan is működik egy ilyen tábor.A foglalkozásokat egy, az Amerikai Egyesült Államokból érkezett önkéntes fiatal egyetemi hallgató tartotta, ami ugyan eleinte kissé bonyolultabbá tette a kommunikációt a nyelvet épp tanulni vágyók és az angol anyanyelvű oktató között.

Ebből azonban szerencsére nem fakadtak konfliktusok vagy egyéb negatívumok.

 

A kedves tanárnő, Miss Michelle Cohan minden hétköznap délelőtt foglalkozott a négy különböző korosztállyal. A kisebbekkel természetesen a játékos tanulásra helyzete a hangsúlyt, míg a nagyobbaknál igyekezett figyelembe venni, hogy mennyi tudással rendelkeznek már az iskolában töltött angolórák után. Akárcsak az iskolában, mindegyik csoportban voltak aktívabb, csintalanabb tanulók, de a nyelvi eltérés ellenére is jól működött az oktatás. Leginkább persze azzal tudta megfogni tanítványait, ha saját élményeiről mesélt vagy az amerikai kultúra hétköznapi oldalát próbálta megismertetni, amiben mindennapjaikat töltik az ott élő emberek.

 

Miss Michelle a három hét alatt a szervezők vendéglátását élvezhette. Mivel szeretett volna jobban megismerkedni az országgal, hétvégenként ellátogatott két nagyobb városba is: Nagyváradra, majd Kolozsvárra. A kiruccanások után kiderült a beszélgetésekből, hogy a szervezők aggodalma – a tanárnő kis körutait illetően – nagyjából hiábavaló volt, hiszen Miss Michelle és önkéntes társai már a fél világot beutazták Thaiföldtól Afrikáig és még sorolhatnám. Nagy örömünkre Michelle azt mondta: szeretne még visszatérni Romániába, mert a helyi emberek mindig nagyon vendégszeretőek és tapasztalja, hogy valóban nagy szükség van az ilyen táborokra.Említésre méltó az is, hogy a jelentkezőknek a három heti intenzív nyelvtanulás mindössze 10 lejébe került személyenként. A tábor költségeit nagyrészt a szervező egyesület fedezte, a székelyhídi városi önkormányzat termet biztosított a nyelvóráknak, és ne feledkezzünk meg a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyváradi kirendeltségéről, valamint az amerikai Learning Enterprises-ról sem, mivel e szervezeteken keresztül jutott el hozzánk az ötlet és az oktató is.Nem zárhatnám jobb gondolattal ezt a rövid cikket, mint amit a gyerekek mondtak a tábor napjai alatt, és amit a szervezők figyelmébe ajánlok: „Biztos jövőre is jönni fogunk!”

 

Bíró Orsolya