Április elseje különleges nap volt a város életében, ugyanis ekkor iktatták be tisztségébe Székelyhíd első diákpolgármesterét, Takács Tamást, és a diáktanácsosok is ekkor foglalták el helyeiket a tanácsteremben. A fordított nap ötletét Béres Csaba polgármester vetette fel, aki régebb Székelyföldön látott ilyet, és annyira megtetszett neki a dolog, hogy elhatározta, biza ezt nálunk is meg kell szervezni. Ez abból áll, hogy egy napra – mondjuk április 1-jén, bolondok napján – átadja hivatali székét egy ifjú titánnak, hogy belekóstolhasson a városvezetés „szépségeibe”, a döntéshozatal nehézségeibe.

 

Márciusban megkereste a Diáktanácsot, hogy kezdjen el szervezkedni. Az iskolában meghirdették, hogy polgármester- és tanácsosjelöltek kerestetnek, majd beindult a választási kampány: plakátozás, szórólapozás, ígérgetés, tervezgetés, mígnem eljött a választás napja.

 

Ekkor az iskola előcsarnokában felállítottak egy szavazófülkét, ügyes leánykák elfoglalták bizottsági széküket, hogy zökkenőmentesen lebonyolíthassák a szavazást. Ez olyannyira népszerű lett, hogy a 278 potenciális szavazó diákból 228 személy voksolt, ami 82 százalékos részvételt jelent – az igazi választásokon korántsem ekkora az érdeklődés.

 

Délután 3-ig lezajlott a szavazás, utána összeszámolták a szavazatokat, így a négy jelöltből a polgármester hivatalosan is Takács Tamás lett, míg a tanácsosok a következők: Béldi Judith, Cheregi Barbara, Déczeg Gergő, Horváth Hanna, Kiss László, Kovács Lilla, Magyari Márk, Major Lajos, Major Zsuzsa, Perecsenyi Balázs, Pop Richárd, Preznyák László, Püsök Levente, Székely Annabella és Törő Attila. Ők azok a diákok, akik április elsején, pénteken beülhettek a tanácsterembe, és részt vehettek a dísztanácsülésen.

 

 

Ez abból állt, hogy a „rendes” polgármester és alpolgármester, az önkormányzat jegyzője, illetve Hegyesi Viktor igazgató úr jelenlétében mindenki felesküdött az alkotmányra és az ország törvényeire, majd megválasztották az diák-alpolgármestert, aki Pop Richárd lett. Ezt követően megbeszéltek néhány aktuális problémát, a Székelyhídi Diáktanács honlapjának projektjét, annak fenntartását, egy nyári vándortábort, valamint az iskola udvarának szebbé tételét, ún. területrendezését. Ezek megvalósításához megszavaztak a „tanácsosok” kétezer lejt alaptőkeként, amelyet meg is kap a diáktanács, ha a polgármester úrnak (mármint az igazinak, persze) sikerül keresztülvinnie a valódi tanácson a dolgot.

A tanácsülés után kötetlenebb formában folytatódott a beszélgetés, ahol felvetődött néhány aktuális probléma, mint a szemét kérdése vagy a focipálya állapota, de az Érmelléki Ősz is szóba került. A program végén Béres Csaba elmondta, hogy ő azt szeretné, ha itt nem érne véget a dolog, mivel a diákpolgármesterség és tanácsosság egy évre szól, tehát az lenne jó, ha ez a tanács folyamatosan részt venne a városvezetésben, olyan szinten, hogy felhívnák a „nagyok” figyelmét a diákság, fiatalság problémáira, és ötletekkel, tanácsokkal látnák el őket a város fejlesztését illetően.

 

ifj. Major Lajos