jegyzet

Nekünk, magyar anyanyelvű diákoknak nem volt egyszerű megbirkózni a román írásbeli feladataival, ugyanis az első tétel nehezebb volt, mint gondoltuk. Egyáltalán nem hétköznapi, 1886-os szöveget kaptunk, melyben nehéz szavak fordultak elő. Nyilvánvaló dolog, hogy ha a szöveget nem értettük meg, akkor a vele kapcsolatos feladatokkal is meggyűlt a bajunk. A következő pont, úgy gondolom, nem jelentett nehézséget senki számára. A hármas tétel azonban minden diáknak meglepetést okozott, ugyanis verselemzést kaptunk. A tavalyi érettségin és pótérettségin is verselemzés volt, éppen emiatt gondoltuk azt, hogy ez alól idén felmentést kapunk. Sajnos, nem így lett. A jegyek azonban, a tétel nehézségéhez mérten, elég jók lettek.

Másnap, vagyis július 2-án magyar írásbeli vizsga volt. Ennél a tantárgynál idén eléggé szigorúan pontoztak az elmúlt évekhez viszonyítva, emiatt nagyon kis jegyek születtek. Az első tételben egy kevésbé ismert Petőfi Sándor-verset kaptunk. A második tétel itt sem jelentett különösebb problémát, azonban a harmadik már jobban igényelte az iskolában szerzett tudásunkat.

Szerdán matematikavizsga volt a líceum osztálytermeiben, amelyre mondhatjuk, „könnyű” volt. Egy diáknak az iskolánkból sikerült megírnia a 10-es jegyet, azonban meglepő módon olyanok is akadtak, akiknek nem sikerült átmenni matekből. Az utolsó megmérettetésen minden diák a saját választott tantárgyából csillogtatta meg a tudását. Voltak, akik informatikából vizsgáztak, de olyan diák is volt, aki a kémiát választotta. Ebben a tanévben is a legtöbb tanuló biológiából mérte fel tudását.

A végeredmény vegyes: egyeseknek öröm, de sajnos többségben voltak azok a diákok, akiknek a csalódottságtól, szomorúságtól volt könnyben a szemük.


Írta: Tóháti Fatima