Szemléletváltásra készül Ecsedi Ferenc székelyhídi iskolaigazgató
Az idei iskolai tanévtől a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum új igazgatójának Ecsedi Ferenc tanárt nevezték ki. Az alábbi beszélgetés során magánéletéről, az új beosztásával járó kihívásokról faggattuk.
Ecsedi Ferencet látásból szinte mindenki ismeri Székelyhídon és a környező falvakban. Közelebbit viszont kevesen tudnak róla, hisz nem törtető, nem „könyökölő” típus. Most mégis iskolaigazgatói szerepet vállalt. Mielőtt megkérdeznénk, hogy miért, beszéljen kicsit önmagáról.
– Annyira azért ismernek a környéken, ha másként nem, akkor diákjaim révén, hogy tudják rólam, nagykágyai születésű vagyok. A negyedik X-en már túl vagyok, negyvenhárom éve „debütáltam” ezen a sárgolyón. Az általános iskolát szülőfalumban végeztem, azt követően pedig Nagyváradon a 2-e számú ipari szakközépiskolában tanultam, amit sokan vasúti líceumként ismernek. 1991-ben sikeresen leérettségiztem és még ugyanabban az évben felvételt nyertem a Nagyváradi Állami Egyetem finommechanika szakára. Épp húsz évvel ezelőtt államvizsgáztam. Azt a mai fiatalok közül már kevesen tudják, hogy akkor még kötelező volt a sorkatonai szolgálat. Így, én is magamra öltöttem az angyalbőrt, igaz mindössze hat hónapig. Első munkahelyem szülőfalumba vezetett vissza, a Nagykágyai Mezőgazdasági Iskolacsoportnál kaptam állást. 2000 környékén már bevezették a számítástechnikai órákat, egyre több iskolában szaklaboratóriumot hoztak létre. Első próbálkozások voltak ezek, kezdetleges, hiányos felszereléssel. Szaktanárból ekkoriban nem nagyon lehetett válogatni, ezért beiratkoztam egy posztgraduális képzésre, a Nagyváradi Állami Egyetem informatika szakára.
– Szépen felépített karrier előtt állt Nagykágyán, 2007-ben mégis Székelyhídra került. Mi késztette a váltásra?
– Abban az évben sikerült a címzetes tanári vizsgám, olyan jegyet értem el, hogy választhattam a nagykágyai és a székelyhídi tanintézet között. A döntés meghozatalában nagy szerepet játszott Hegyessy Viktor, a székelyhídi líceum akkori igazgatója. Emlékszem, épp egy Republic-koncerten voltunk, és feláldozva a zenei élményt, egész idő alatt arról győzködött, hogy válasszam az ő iskoláját. Így lettem a 2007–2008-as tanévtől a város számítástechnika tanára. Az eltelt évek alatt jó, kollegiális viszonyra törekedtem. Úgy érzem, hogy sikerült beilleszkednem ebbe a közösségbe.
– Az elején túl léptem a kérdésen, most viszont szeretném megkérdezni, miért vállalta el a tanintézet vezetését?
– Abban, hogy elvállaltam a felkérést az igazgatói állás betöltésére, nagyon nagy szerepe van annak a biztatásnak és támogatásnak, amit kollegáim, barátaim és családom részéről kaptam és kapok folyamatosan. Csapatmunkát szeretnék. Kollegáimmal összefogva sikerülni fog megtartanunk diákjainkat, akik közül manapság egyre többen más iskolát választanak. Ki kell mondanunk, nem vagyunk könnyű helyzetben: a gyermeklétszám csökkenése miatt az idei beiskolázási mutató más évekhez viszonyítva nem a legjobb.
– Hogyan mutatkozik meg ez a most induló líceumi osztályok esetében?
– A kilencedik osztályban indul ugyan egy természettudományi osztály, viszont a filológia és a társadalomtudományok összevonva lesznek oktatva. Ez vonatkozik a magyar tagozatra. Román tagozaton egy filológiaosztály fog működni. A helyzet kezelése érdekében egy sor felelős döntést kell meghoznunk a jövőben, amelybe szeretném bevonni a tantestület mellett a szülőket és a város vezetését is. Kikérjük a véleményüket új szakok beindításáról, figyelembe véve a diákok érdekeit, elhelyezkedési lehetőségüket, a környék gazdasági lehetőségeit, adottságait. Azt a potenciált kell optimálisan kihasználunk, ami rendelkezésünkre áll. Amennyiben sikerül életképes konszenzusra jutnunk, akkor elindítjuk az akkreditációs folyamatot.
– Milyen pedagógusgárdával vágnak bele a megújhodási folyamatba?
– Elmondhatom, hogy megfelelő létszámú és képzett kollegáim vannak. Az idei tanévtől sikerül egy harmadik aligazgatói állást is jóváhagyatnunk. Így Olimpia Gherman és Kozma Sándor mellé Barta Imre is beáll közvetlen segítőim sorába.
– Önök működtetik a városhoz közigazgatásilag tartozó Csokalyon és Érolasziban is a helyi óvodákat és iskolákat. Velük együtt vagy különvéve, hány gyermekkel foglalkoznak?
– Az idei tanévben Székelyhídon 174 óvodásunk van, 439 az alsó tagozatosok száma (ide sorolva a 0. osztályt is), V–VIII. osztályba 355-en járnak, míg középiskolai képzésre 214-en jelentkeztek. Csokalyon 33 óvodás korú van bejegyezve, itt egy híján hatvan a diákok száma. Érolasziban 12 csöppség alkotja az óvodai csoportot, az alsó tagozaton 25 tanulónk van.
– A precíz kimutatások, illetve a helyi oktatási módszerekről való elképzelések ismertetése után, beszéljünk azokról a mindennapi gondokról, amit így vagy úgy, de meg kell oldaniuk.
– Napi teendőink is akadnak bőven. Két ingatlanunk nem rendelkezik a működéshez szükséges tűzoltósági engedéllyel, konkrétan a líceumról és a felsővárosi iskolaépületről van szó. Érolasziban felújításra szorul a fáskamra, a csokalyi iskola kazánházát fel kell újítanunk, a tornaterem tetőszigetelését sem lehet hosszasan elodázni. Ami viszont pozitívum, hogy minden tantermet sikerült kimeszelnünk, a megfelelő fertőtlenítést elvégeztük, a téli fűtési szezonra is készen állunk.
Írta: D. Mészáros Elek
Vélemény, hozzászólás?