„Sietve élj, de soha semmit el ne siess!”
Beszélgetés Májercsik Ida nyugalmazott tanítóval
A kora délutáni decemberi napon nyitott ajtót az egyenes tartású, barátságos tekintetű Májercsik Ida tanító néni. Barátságosan tessékel be székelyhídi otthonába, ahol rögtön úgy kezdünk beszélgetni, mintha éppen azelőtt fejeztünk volna be egy másik témát.
Ülünk egymással szemben és beszélgetünk, nincs interjújellege a társalgásnak. Csak figyelem a békés, emlékeibe elmerülő nyugdíjas pedagógust. Olyan érzésem van, mintha egy békebeli történetet figyelnék, ahol a nagymama mesél, az unoka pedig csendben hallgatja a nosztalgiázást.